8. rész

Meghoztam végre az új részt, remélem tetszeni fog. :) Sajnos mivel megkezdődik a suli ezért mostantól ritkábban tudok majd új részeket hozni, de igyekszem a tanulás mellett is írni. Ebben a fejezetben az is kiderül, hogy mi lesz Szilefinnel... Komizzatok ha szeretnétek, hogy folytassam!

A 7. és a 17.

   Flammi nem tudott elaludni, csak forgolódott az ágyban. Még mindig javában szakadt az eső. Ez is tetézte a gondjait, ugyanis köztudott volt az, hogy nehezen jön a szemére az álom, ha éjszakai zápor veri az ablakot odakinn. Egyre csak azon morfondírozott, hogy mi lehet ebben a nagy zuhéban Szilefinnel vagy, hogy él- e még egyáltalán.  Hiába engedte le a szemhéjainak függönyét, a lelki szemei tisztán látták maguk előtt a földön csúszó bőrig ázott srácot. Egyszer farkasok kergették halálra majd tépték szét, máskor egy villám csapott belé. A rémképek nem hagyták Flammit nyugodni, újra és újra megjelentek. Ránézett a mobilja kijelzőjére. Az bizony már 00 : 35 - öt mutatott. Holnap pedig iskola, hatkor kelés.

  Szilefin hangos kutyaugatásra ébredt. Érezte, hogy valami nyalogatja az arcát és egyre hevesebben csahol a fülébe. Erő vett magán és kinyitotta a szemét. Egy hatalmas német juhász próbálta rávenni, hogy magához térjen. Az eső továbbra is megállíthatatlanul zuhogott, de már vak sötét volt. Zavarónak találta az eb ugatását, nehezére esett még a szemét is nyitva tartani. Még egészen fel se fogta, hogy mi történik körülötte, amikor valaki hangját hallotta a feje felől:
- Gyertek! Megtaláltuk! Ügyes kutya vagy Nina. - egy férfi volt az, a hangjából ítélve úgy körülbelül 30 éves lehetett.
Finoman rázni kezdte a fiú vállát és zseblámpájával a szemébe világított.
- Ébredj Szilefin! Ne félj most már biztonságban leszel. Minden rendben, fel tudsz állni?
A srác némán bólintott és közben figyelemmel kísérte a férfi öltözetét. Sötét színű egyenruha. Bizonyára valami rendőr és ez a német juhász meg egy rendőrkutya. Egy másik alak is segített neki felállni akinek finom női hangja volt. Nem egészen értette, hogy mit beszél. Szédült, fájt a feje és borzasztóan erőtlennek érezte magát. A szeme is éget, alig látott. Mindenéből csavarni lehetett volna a vizet, elkezdett újra fázni. Több egyenruhás is volt velük, és több kutyát is látott. Nina végig mellette maradt, ahogy a két rendőrrel támogatva haladt előre. Valaki egy meleg takarót terített rá.
- Jól megáztál hallod! Kellett neked az erdőbe egyedül útnak indulni. - ez a hang egy mélyebb hangú úré volt. - Szilefin a neved, ugye?
- Igen. - válaszolta fáradt, rekedtes hangszínben.
- Tessék ezt idd meg, jót fog tenni. - nyújtott neki egy csésze forró csokit a fiatal nő.
A srác hálásan egy köszönömöt nyögött és belekortyolt az édes italba. Jól megfázott ebbe a hidegbe az tuti. A torka is fájni kezdett. Lassú léptekkel haladt előre, vigyázva, hogy fel ne bukjon valami faágban. Milyen kedvesek ezek az emberek! Örökre hálás lesz nekik, főleg a kutyájuknak. Aztán eszébe jutottak a barátai, a szülei... Biztos már halálra aggódták magukat miatta.

  A hajnali napsugarak helyett borús felhők uralták az eget Kendoron. Flammi kedve sem volt túl fényes, alig aludt az éjjel valamit. De legalább már elállt az eső. A reggelije végeztével átöltözött. Egy sötétkék farmert és egy tengerkék felsőt kapott magára. Feldobott magára egy kis sminket, megigazította a szép, hosszú szőkésbarna haját és indult is a buszhoz.
  A buszon találkozott Éndzselinnel, Lumierrel és Zennel. Együtt ballagtak fel a teremhez.
- Szerintetek mi lehet Szilivel? - vetette fel a kínos kérdést Éndzsi.
- Remélem, hogy jól van. - mondta Lumier. - Alig hittem el, amikor elmesélted, hogy mi történt. Azóta se találták meg a rendőrök?
- Azt mondta az anyukája, majd szól ha van valami fejlemény. - válaszolta komor arccal a kis Zen majd egy nagyot ásított. - Nem nagyon aludtam az éjjel, mindig csak azon kattogott az agyam, hogy mi lehet vele.
- Dettó! - szólt Flammi együtt érzően miközben a földrajz füzetét bújta.
 Kisvártatva megérkezett Szolóra és mögötte Fox is. A göndör fürtös lány gyors léptekkel a barátainál termett, örült, hogy lerázhatta végre nem kívánatos útitársát.
- Sziasztok! Tudjátok a föcit?
- Hát, fogjuk rá. - válaszolta Lumier.
- Én semmit se tudok belőle. - szúrta közbe hanyagul Éndzselin.
- Akkor nem vagyok egyedül. - bazsalyogott Szoszi. - Zen meg Flammi úgy is tudják, majd felelnek ők!
- Jajj, dehogy tudom! - lapozgatta idegesen a füzetét Flammi.
- Kaptam egy sms - t! - rántotta elő a mobilját a zsebéből a fiú.
- Kitől? - kapták fel egyszerre a fejüket a lányok.
- Szilefin anyukája az! - kiabálta majd hangosan olvasni kezdte az üzenetet. - Szia! A rendőrség megtalálta Szilit és a körülményekhez képest jól van, ne aggódjatok!
- Ez az! - ujjongott Éndzsi.
- Tudtam én, hogy nem halt meg! - sipította jókedvűen Szoszi.
- Hál istennek! - könnyebbült meg Flammi.
- Mondtam én, hogy rossz pénz nem vész el. - nevetett Zen.
- Jaja. - helyeselte Lumier.
  Becsöngettek. A 10/c diákjai mind az ajtóhoz tömörültek és megvárták amíg a tanáruk kinyitja nekik az ajtót. Egy bajuszos öreg ember tanította nekik a föcit, aki meglehetősen hasonlított Petőfi Sándorra, isten nyugosztalja szegényt.
- Fogadjuk, hogy azzal fogok felelni, de én akkor nem megyek ki. - súgta oda a padtársának Flammi.
- Jajj, dehogy fogsz! - nyugtatta Szolóra.
De a lánynak továbbra is megvolt az a rossz előérzete, hogy ő bizony mos Foxszal fog kimenni. Szorongva olvasta át még egyszer az anyagot, de úgy érezte semmi nem maradt meg belőle.
- Tavaly is én feleltem először! - sziszegte.
- Igen, éppen ezért most én fogok. Amúgy honnan tudod, hogy te fogsz?
- Érzem. - szólt Flammi megsemmisülten.
Vental tanár úr lassan beírta a hiányzókat, majd ezt kérdezte:
- Hanyadika van ma?
- 17. - e. - ordította hátulról Ben.
- 17. - e akkor, 17. a naplóban.... Vermisz Fox!
Flammi ekkor már egészen biztos volt benne, hogy ő lesz a következő.
- Úristen, már egy megvan... - kuncogott halkan Szolóra.
Ugyanis Vental tanár úr mindig két delikvenst szokott egyszerre kihívni.
- Mondjuk 17- ből vonjunk ki 10 - et, az 7, a hetedik a naplóban pedig... - lapozgatta át a nagy vaskos tigrismintás könyvet. - Dézier Flammi!
A lány némán és kétségbeesett arccal felállt. A pirospozsgás arca most még jobban lángba borult. Közben a padtársa egy akkorát nevetett, hogy még a szomszéd terembe is fel lehetett hallani. Minden szem rá szegeződött. A hátsó sorokból még egy gúnyos visszhangnevetést is hallott a gyomoktól, legszívesebben a föld alá süllyedt volna. Flammi úgyszintén. Kimászott a padból. Ekkor már Fox a tanárral szemben ült. Helyet foglalt az ítélőszéken mellette.
- Flammi! Ezt meg honnan tudtad? Ezt nem hiszem el... - szólt Szolóra, mert már nem bírta magában tartani a csodálkozását.
  A barátnője már nem válaszolt, inkább igyekezett a tanárra koncentrálni. Amint leült egyből megcsapta az orrfacsaró gyomirtószag. Hogy lehet valami ennyire büdös? Alig bírta leplezni az izgalmát, a keze is remegett. Csak ne szólna mindig így rá a dolgokra! Fox nem látszott túl idegesnek, az első kérdést is meglepően jól tudta. De mi lesz, ha ő nem fogja tudni?

  A rendőrautót ugyanaz a férfi vezette, aki megtalálta Szilefint. Erninek hívták. Mélybarna haja és szögletes arca volt, valamint ugyanolyan kutyaszemekkel tudott nézni akárcsak a kutyája Nina. Mellette ült a társa a világosszőke kontyos Mulierisz. Ő adta neki a forrócsokit az erdőben. A hátsó ülésen pedig a rendkívül értelmes tekintetű, fényes szőrű, nagy német juhász foglalt mellette. A fiú kedvesen megsimogatta és közben beszélgetett az előtte ülőkkel. Mindig is imádta a kutyusokat. Elmesélte, hogy hogyan kergette meg a medve és hogy mennyire kétségbeesett amikor eltévedt. Néha megállt, hogy kifújja magát, nehezére esett a beszéd.
  Egyenesen a kendori kórházba vitték kivizsgálásra. Az édesanyja és az édesapja már ott várták a nővérével és az öccsével együtt. Sikoltozva és könnyekkel küszködve ölelgették meg, nagyon örültek, hogy előkerült. Szili is sírni tudott volna, úgy meghatódott. Tiszta ruhát hoztak neki, jól esett végre alaposan megmosakodnia, megtörölköznie és átöltöznie. Amikor kész lett újra tetőtől talpig végigfutott rajta a hideg. Tüsszentett is egyet.
  Kopogtattak az ajtón. Egy magas, vaskos termetű, fehér köpenyes, idős ember lépett be az ajtón. A pápaszemének a lencséje szódásüveg vastagságú volt. A haja már erősen ritkult és elvesztette a színét. Savószínű öreg szeme barátságosan csillogott Szilefinre.
- Szia. - köszöntötte rekedtes hangján.
- Csókolom. - köszönt vissza bátortalanul a fiú.
- Ha nem haragszol, most megvizsgálnálak. - mondta kedvesen és levette a sztetoszkópját a nyakából.
A vizsgálat közben feltett még pár kérdést hozzá, pl.: hogy fáj- e valahol valamije. A torkát is megnézte, de amikor a fejéhez nyúlt visszarántotta a kezét és fejcsóválva mondta:
- Meg kell, hogy mérjem a lázadat, mert nagyon forró a homlokod.
A lázmérő 38.8 °C - ot mutatott. Szilefin is érezte, hogy egyre jobban szökik fel a hőmérséklete. Egyszerre volt melege és fázott, elkezdett remegni is.

  Az utolsó kérdés megválaszolása után Flammi a helyére ment. Úgy érezte magát, mintha egy örökkévalóságig tartó szellemi kínzást hajtottak volna végre rajta. Szolóra azonnal megkérdezte tőle:
- Hanyas?
- Ötös. - sóhajtotta. - Jajj Szoszi, úristen...
- Tényleg? De jó. Én biztos egyest kaptam volna. Fú, ez nagyon durva volt! Komolyan mondom menjél jósnak! - igyekezett halkabbra fogni a meglepődöttségét.
- Ja, lehet hogy annak kéne mennem. Kajak így legyen ötösöm a lottón! Teljesen lesokkolódtam most.
- Hát hallod én is. Úgy izgultam meg szurkoltam neked. Amúgy annak hanyas lett?
- Ötös. - súgta Flammi.
- He, jól megy. De komolyan mondom te egy látó vagy!
- Ja, persze. - szedte elő a tollat, mert elkezdték írni az új anyagot.
Még mindig remegett egy kicsit a keze.
- Olyan büdös gyomirtószaga volt te, azt hittem mentem megfulladok!
- Én is érzem. - szagolt bele Szoszi a levegőbe.
- Jajj ne, a kabátom is tiszta gyomirtószagú! - undorodott el Flammi. - Ki kell majd hipóznom!
Ennek bizonyítékaképpen a göndör hajú elkezdett köhögni.
- Hülye gyomallergia! - bosszankodott.

7. rész 2/2

Kedves olvasóim! Egy kisebb szünet után de folytatom a történetet. Nagyon örültem mikor észrevettem ma, hogy már 1023 oldalmegjelenítésem van összesen.  Végre a múlt sztorizgatásának végére értem, már  nagyon untam térjünk vissza inkább a jelenbe az ezt követő részekben. :) Kicsit depisre sikerült ez a fél rész most, de remélem azért tetszeni fog, a későbbiekben nagy szerepe lesz még. 

Élő játékszerként 2/2

  Az új osztálytárson minden fiú szeme megakadt, egyesek arcán egy jellegzetes pimasz mosoly is megjelent. Valamelyikük hellyel is kínálta. A kisasszony készséggel elfogadta és elült. Az osztályfőnök egyszer csak megjelent a teremben. Minden gyerek felállt így köszöntötték ez itt már bevett szokás volt. A hetes angolul jelentett ez is jellemezte az idegen nyelvű órákat. N. Mary megszólalt:

- Mielőtt megkezdeném az órát megkérném az új lányt, hogy mutatkozzon be.

Az méltóságteljesen felállt, körbenézett és mikor látta, hogy minden szem rá szegeződik elkezdte a mondókáját:

- Kenna Lumier vagyok Finpből jöttem a Far Bernt Gimnáziumból. Ott is biosz tagozatos voltam, itt is az leszek. - a hangja lágy volt, de mégis csengett benne valami különös magabiztosság is.

- Rendben Lumier leülhetsz. Remélem sikerül hamar beilleszkedned az osztályba. - szólt az ofő.  

45 perc múlva kicsöngettek. Időközben Szoszi elmesélte Aminak, hogy mi volt a buszon és, hogy ez a csaj nagy valószínűséggel meghallotta azt, amiről beszéltek. Aztán kiment a mosdóba. Visszafelé menet azonban megállította valaki:

 - Szia!

Szolóra megrettent, remegő hangon kérdezte:

- Szia! Mit szeretnél?

Lumier széles mosolyra húzta a száját, csokibarna szemei felvillantak. . Lehetetlen volt elmenekülni átható tekintete elől. 

- Véletlenül meghallottam, hogy reggel mit beszéltetek a buszon. Nagyon szeretném, ha elmondanád az egész sztorit.

- Bocs, de azt nem mondhatom el. Tudod köt az orvosi titoktartás. - szólt gúnyos hangon Szoszi és már épp indulni akart, de a lány visszatartotta. 

Szolóra úgy érezte, hogy teljesen átlát rajta, tud mindent. Kifürkészi az összes rejtett titkát. Lumi pillantása egyszerre volt ijesztő, kíváncsi, ravasz és gyönyörű. Milyen jó lenne, ha neki is ilyen szeme lenne tuti, hogy többet nem kezdenének ki vele!

- Ha nem mondod el akkor majd elmondom én, de az egész osztálynak! - fenyegetőzött.
Szolóra itt sarokba lett szorítva, de rendesen. Ha mindenkinek elmondja amit tud akkor ebből tuti nagy botrány lesz. Úgy döntött, hogy megadja magát mást nem tehet.
- Jó rendben elmondom. - sóhajtotta. - De akkor ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek.
- Persze, nyugi tőlem senki nem fogja megtudni. - biztosította Lumier.
Szolóra töviről hegyire elregélt mindent. Lumi hol figyelmesen, hol felháborodva hallgatta. A történet végeztével így szólt:
- Ismerem Foxot régebbről is, általánosba évfolyamtársam volt. Mindig is tudtam, hogy egy köcsög, de hogy ennyire! Ne aggódj, majd én segítek nektek ebben az ügyben. - és ezzel hátat fordított a lánynak.
- Nem kell köszi! Ne keveredj bele te is! - rikkantotta utána Szoszi.
  A következő szünetben Lumier odament Amihoz, Flammihoz és Éndzselinhez is. Őket is kifaggatta. Nem tetszett nekik a dolog, de nem tehettek mást, elmondtak mindent. Lumi pedig elhatározta, hogy mindenképp segíteni fog nekik, nem hagyhatja, hogy Fox tovább játszadozzon velük. Tett arra, hogy Ami megutálja utána vagy sem és nem érdekelte a másik 3 lány tiltakozása se. Ki kellett várnia a megfelelő alkalmat, amikor egyedül maradhat a gyomok legsötétebbikével. Az órák után látta, hogy bérletet venni megy ráadásul egyedül. Utána eredt és megvárta amíg végez az épület mögött. Addig kigondolta, hogy pontosan mit is akar mondani neki.
  Kinyílt a bolt ajtaja és megjelent mögötte Fox. Gyanútlanul indult el a buszmegálló felé, amikor egyszer csak Lumier kis barna mókusként ugrott elé.
- Várj csak egy kicsit! - tartóztatta fel indulatosan a srácot akinek még a mellkasáig se ért fel.
- Mi akarsz? - meredt rá a szőke nagy olajzöld szemeivel.
- Csak beszélgetni. - mosolygott komiszul a lány.
- Jó mondjad. - forgatta a szemét Fox.
- Most komolyan te élvezed ezt? - tette fel a kérdést határozottan.
- Mégis mit?
- Jajj ne add itt az ártatlant, pontosan tudod miről beszélek! - kiabálta miközben a tekintete szikrát szórt. - Azt hiszed kedvedre játszadozhatsz mások érzéseivel? Fogalmad sincs mit érzett Aminika amikor darabokra törted a szívét! Miért játszadozol vele és miért csinálsz hülyét belőle? Ha? És Szolórából?  Ő mit ártott neked? Fogalmad sincs, hogy mit éreztek, akkor mikor rájöttek, hogy mire megy ki a játék! FOGALMAD SINCS!!! - az utolsó mondatnál már sokkal magasabb hangon ordított, minden tagja remegett, a szeme könnybe lábadt.
Fox képéről lehervadt a mosoly. Ijedten nézett le erre a pöttöm ki lányra és ő érezte magát kicsinek mellette. Mégis ki ez a csaj és mit képzel magáról, hogy beszél vele? És honnan tud ennyi mindent? Teljesen beleégett Lumier lángoló csokibarna tekintete az övébe, csak úgy sütötte az arcát a hideg januári hóesésben. Szólni szeretett volna, de nem jött ki hang a torkán, nem találta a szavakat. A lány dühösen de belül elégedetten távozott a mondanivalója végeztével. Nem várt választ tudta, hogy az csak mentegetőzés lenne vagy magyarázkodás. De erre nincs mentség. Fox egy ideig mereven bámult utána, majd ő is elindult. Még soha senki nem beszélt vele így.
  Ezt a napot követően jótékony változás következett be Szolóra és Aminika részéről. A rettegett gyom befejezte a játszadozásait, nem incselkedett tovább egyikükkel se. Persze csak egy ideig. Lumierrel viszont cseppet sem volt kedves, ahol tudott keresztbe tett neki. Föci órán megdobálták Bennel együtt papírfecnikkel, eltüntették a tolltartóját stb. Lumi sokat ordibált velük, többször is kiosztotta őket. De nem bánta meg amit tett, mert Ami és Szoszi nagyon hálások voltak neki, főleg Szolóra. Pár hét alatt jó barátok lettek, a titok pedig nem szivárgott ki egészen május végéig.
  Ekkor történt ugyanis, hogy tesi óra utáni szünetben Flammi egyedül maradt az öltözőben. Ekkor odatelepedett hozzá Rubrika. Ő egy magas, rövid tűzvörös hajú csaj volt. A ruháit mindig az utolsó divat szerint viselte, a hosszú körme és a szája ugyanolyan élénk piros színben virítottak mint a haja. Ő is a 9/c - be járt, de évégén megbukott több tantárgyból is, így most idén is Aminika osztálytársa.
- Csá! - köszönt Flamminak.
- Szia!
- Mit csinálsz? - kérdezte.
- Semmit épp indulni akartam, most lettem kész. - felelte Flammi amint a vállára kapta a táskáját.
- Még mielőtt elmennél kérdezhetek valamit? - tette fel óvatosan a kérdést Rubrika.
- Persze.
- Nem tudod, hogy Aminikának tetszik - e most valaki? - tudakolta kíváncsian.
Flammi itt erősen elgondolkozott. Most mit mondjon? Hazudni nem akart, de nem mondhatja el az igazságot sem. Egyáltalán honnan tudja Rubrika, hogy tetszik Aminak valaki?
- Hát... Éppenséggel van valaki aki igen. - bökte ki végül.
- Ki? Kicsoda? - támadta le Rubri.
- Azt nem mondhatom el. - sütötte le a szemét.
- Jaj mond már el légyszi! - könyörgött a lány.
Aztán addig addig nyaggatta míg végül kinyögött Flammi valami olyasmit, hogy valami másik suliból van egy másik srác, de nem tudja ki az. Ezen a csodás információn kapva Rubrika kifaggatta Amit is, aki nagy nehezen, de elmondta az igazságot. De bosszúból amiért Flammi kikotyogta, hogy tetszik neki valaki, ezért elmesélte azt is, hogy kik jöttek be Flamminak régebben. Aztán Rubrika is bevallotta, hogy Fox szerinte is jó pasi. Flammi és Ami még aznap összevesztek emiatt az egész  miatt és nem szóltak egymáshoz egy jó ideig. Végül is aztán kibékültek, de ezt követően következett a végkifejlete az egész évnek: az osztálykirándulás.
  Gyönyörű napsütéses júniusi napra ébredtek a 9/c - s diákok, igazi kirándulóidő volt. Busszal mentek egy forgalmas nagyvárosba, Verendára. A járműben Szoszi Flammival, Éndzselin Amival ült, Lumier pedig jól elvolt Zennel és Szilefinnel leghátul. Az első hely ahová az osztály ellátogatott az az állatkert volt. Az 5 lány és a 2 fiú egy csapatban keltek útnak, akárcsak a többi helyen is. Lumier vezette őket, közrefogva a 2 sráccal, mögöttük Szolóra és Flammi haladt és végül Éndzsi és Aminika zárta a sort. Rengeteg vadállatot néztek meg: hosszú nyakú zsiráfokat, hatalmas medvéket és oroszlánokat, aranyos kis majmokat, papagájokat és még sok más madarat is. De Ami valami különös dolgot vett észre. Valaki követte őket. Pontosabban valakik. Nem szorosan a sarkukban jártak, csak messziről, óvatosan közelítették meg őket, hogy ne legyen túl feltűnő. A lány többször is hátrafordult és a távolban mindig csak két embert látott: Rubrikát és Foxot szorosan egymás mellett. Kéz a kézben mintha csak összenőttek volna.
- Mi folyik itt? - gondolta magában bosszúsan. - Rubrika! Te álnok kígyó! Az meg még, hogy hagyja magát neki!
A hányinger kerülgette a látványtól. Fox végre talált valakit aki belement az undorító kis játékaiba. Úgy megtudta volna ölni egy pillantással mindkettőjüket! Tök jól illenek egymáshoz, két sötét!
  Az állatkert után következett a cseppkőbarlang. Itt kettes csoportokra oszlott az osztály. Aminika Éndzselinnel maradt, így fedezték fel a cseppkőmatuzsálemek hatalmas rejtekét. Egymást támogatták a csúszós lépcsőkön, a nedves átjárókon. Éndzselinnek eddig nem tűnt fel, hogy miért olyan szomorkás az ábrázata a barátnőjének, de lassan leesett neki a tantusz. Ugyanis előttük haladt Fox és Rubrika szorosan egymás mellett.
- Karolj már belém! - súgta oda a szőke srác Rubrinak.
- Oké! - teljesítette a kérést nevetve.
Végig hátrapillantgattak Amira és jókat kacagtak rajta. Aztán látva a lány féltékenységgel lángoló haragját még jobban összebújtak.
- Ezek meg mikor melegedtek így össze? - kérdezte halkan Éndzsi.
- Nem tudom, de felfordul a gyomrom tőlük. - morogta Aminika.
- Nekem is. Visszataszító jelenség mind a kettő, hát még így együtt! Élvezik a helyzetet nagyon úgy látom.
- Ja, csak kerüljenek a kezem közé! - sziszegte mérgesen.
- Hívom a maffiát, ami sok az sok! - tette a füléhez a telefonját Éndzsi. - Haló? A kendori maffia?  Igen, van itt két célszemély akiket sürgősen el kell tennünk láb alól! De tiszta munkát várok ám, nem maradhat semmi árulkodó nyom! A személyleírást elküldtem az ügynökeimmel.
De hiába próbálta akárhogy felvidítani Amit, az csak szomorú és dühös maradt. Ugyanígy hiába igyekeztek lassítani vagy lemaradni a turbékoló gerlepártól, azok is kisebbre fogták a lépteiket velük együtt. Mindig mindenhol ott voltak az egész kirándulás alatt Aminika közelében.
  Éndzselinen kívül csak még az éles szemű Lumiernek tűnt fel a dolog. A hatalmas igazságérzete nem engedte szó nélkül hagyni ezt.
- Fox csak amit szeretné idegesíteni, Rubrika meg egyébként nem is érdekli. - gondolta.
Az étteremből kifelé menet észrevétlenül elvált Szilefintől és Zentől, majd az egymás nyakán lógó két majom elé vágott.
- Jól szórakoztok mi? - húzta fel finoman ívelt szemöldökét, amitől a tekintete még ellenszenvesebbnek látszott.
Azok nem szóltak semmit csak egymásra nevettek, majd elszaladtak, mint két ovis.
- Már csak két szarv kéne a fejetekre és tökéletes ördögök lennétek. - suhant át rajta a gondolat. - Ezt még megkeserülitek!
  Egészen a nap végéig Ami sarkában maradtak még amikor leszálltak a buszról akkor is. Az iskolaudvaron rendkívül hosszasan búcsúzkodtak el egymástól, mintha soha többé nem találkoznának. Természetesen közvetlenül Aminika előtt, hol máshol. A színjáték megkoronázásául még Fox lehajolt a lányhoz és megölelte, hogy megpuszilhassák egymást két oldalról. De nem egyszer vagy négyszer! Ami fuldokolt tehetetlen dühében undorral keveredve, hogy alig bírt hazatámolyogni. Egész úton azon gondolkozott, hogy most már biztosan összejönnek. Újra és újra felvillantak előtte a nyálas képek, ölelkezések, a kárörvendő mosolyaik, a gyomorfogató szerelmes pillantásaik.
- Á! Kész, ezt nem bírom tovább! Beleőrülök ebbe! - szedte gyorsabban a lépteit, könnyes szemekkel. - Így nem lehet élni! Nem, nem, nem!
Alig várta, hogy beérjen a szobájába. A szülei hiába kérdezgették, nem mondott semmit. Egyenesen az emeletre szaladt, magára zárta az ajtót és az ágyára borult. A hófehér párnáját könnyek zuhataga áztatta át. Most végre úgy istenigazából sírhatott. Most nem láthatja senki. A legszerencsétlenebb embernek érezte magát a világon. Sőt még annál is szerencsétlenebbnek. Tiszta szívéből gyűlölte Rubrikát. A tűzvörös haját, a vigyorát, a dobhártyaszaggató nevetését. De még talán nála is jobban gyűlölte Foxot. Rengeteget sírt már miatta. Ennyire megutálni valakit egyik napról a másikra? Lehetséges? Az hát! Nem fogja szeretni és védeni többé. Minden egyes idegszálával meg fogja vetni. Végérvényesen. Többé nem fog szeretni senkit. Ez olyan biztos, mint ahogy a nap felkel reggel és este lemegy. Már tudja, hogy hová vezet ha az érzéseit vállalja. Megtanulta a leckét egy év alatt. Csak egyet akart, mégpedig azt, hogy Fox ugyanazt kapja vissza amit ő tőle kapott. Legyen valaki akit nagyon szeret és ridegen utasítja el, majd játszadozzon vele naphosszat kénye - kedve szerint. Igazán megérdemelné. Már az öngyilkosság gondolata is felmerült benne. Úgy se szereti őt senki, nem kell senkinek se. Még a szülei is utálják, mert hét tantárgyból áll bukásra és már csak egy hét van az iskolából. Egészen biztos, hogy megbukik. Senkinek nem hiányozna. Sőt mi több a legtöbb osztálytársa még örülne is a halálának. Főleg Fox. Ha valaki ő biztos jót röhögne rajta.
  A hétvége szörnyű lassan telt, ugyanezekkel a gondolatokkal. Fikkeren elmesélte közbe Szolórának és Flamminak, hogy miért is volt olyan feszült a kiránduláson. Szoszi rendesen kiakadt, a billentyűzetet verte dühében és megígérte, hogy a pokolra küldi az egész bagázst Ami után, ha öngyilkos merészel lenni. Nagyon aggódott érte, hogy valami kárt tesz magában.
  Ugyanígy volt Éndzsi és Lumi is, de a legjobban még is Flammi volt letörve. Magát okolta az egészért. Hiszen ha ő nem említi meg Rubrinak, hogy Aminak is tetszik valaki akkor ez az egész nem történt volna meg. Ő az oka mindennek. Ha nem járt volna el a szája most minden másképp lenne. Ha Aminika valami kárt tesz magában azért is ő lesz a felelős. Utána ő lesz öngyilkos. Mardosni fogja a lelkiismeret amíg él. Ő is sokat sírt otthon, senki nem tudta megvigasztalni. Nem is evett egész nap, pedig ez nála nagy szó, ha ő nem eszik. Aludni is nagyon nehezen aludt el, mert folyton fojtogatta a bűntudat.
  Hétfő reggel mind az öt lány a vérbosszú gondolatával ébredt. Csak kerüljön a szemük elé Fox meg a kis barátnője azt is megbánják, hogy a világra jöttek! De a rókaszemű nem jött iskolába. Az öt barátnő reggel összetolták az első óra előtt a széküket és így beszélgettek. Mögöttük Roxan a padon feküdt és alvást színlelt, de valójában hallgatózott. A lányokat ez most nem érdekelte, kisebb bajuk is nagyobb volt annál, mint hogy vele foglalkozzanak. Úgy is tudja már azt, hogy mi folyik itt mindenki még ha nem is mondják.
- Úgy látom nem akarja idetolni a képét... - állapította meg Lumier.
- Tuti, hogy megöltem! Én a hétvégén úgy elátkoztam szerintem tuti, hogy meghalt! - mondta kárörvendően Szolóra.
- Köszi Szoszi! - ölelte át Aminika. - Imádlak!
A többiek csak megdöbbenve néztek rá. Ilyet mondani mikor még pár napja, hogy védte és hogy szerette! Egy egész éven keresztül! Ez még Szolórának is sokk volt. De legbelül persze örültek, hogy végre rádöbbent, hogy mekkora barom is az a gyerek. Ezt követően a válogatott kínzási és gyilkolási módokat beszéltek meg. Ami megfogadta, hogy nem lesz öngyilkos és azt is megmondta, hogy nem haragszik Flammira. Így ismét helyreállt a béke. Az év hátralevő részében Rubrika és Fox persze ugyanúgy egymásra voltak tapadva mint két papucsállatka párzás közben. Persze idén szeptemberben már nem is nagyon beszéltek egymással csak amikor Amival egy osztályba jártak.


 Komizzatok ha azt akarjátok, hogy folytassam! Nyugodtan megírhatjátok azt is, hogy mi tetszett vagy mi nem, mert kíváncsi vagyok a véleményetekre!

7. rész 2/1

Köszönöm az eddigi hozzászólásokat, nagyon jól estek! :)) Most egy ideig sajnos nem fogok új részt hozni, mert kikapcsolódni megyek egy pár napra addig is bírjátok ki. Ez a mostani egy fél fejezet lesz a másik felét valamikor a jövőhét végén hozom majd, de még így is elég hosszú lett. Itt az új rész remélem tetszeni fog: 

Élő játékszerként 1/2

- Na Ami tudtál beszélni vele? - tudakolta Éndzselin az első óra előtt barátnőjétől.

A lány szomorú hangon ezt felelte:

- Nem sajnos nem válaszolt, sőt mi több le is tiltott. 

- Hogy mit csinált? - döbbent le Flammi.

- Letiltott? Büdös köcsög, hogy merészelte! - csapott az asztalra ingerülten Szolóra.

- Milyen ember az ilyen? - tette fel a kérdést bosszús hangon Éndzselin. - Elhalasztja élete nagy lehetőségét!

- Tudtam én, hogy nincs esélyem nála. - lógatta az orrát Aminika. - Most csak jól magamra haragítottam.

- Jó lehet, hogy nem fikkeren kellett volna ráírnod, de akkor is szemétség volt tőle, hogy letiltott. - állapította meg Flammi.

- Én nem értem mi baja veled, vagy éppen velem. Majd megkapja tőlem a magáét, majd én letiltom, de úgy, hogy többet nem szólal meg! - dörzsölgette a tenyerét Szoszi. - Már úgy is nagyon a bögyömbe van!

- Ne, ne bántsd! - tiltakozott Ami.

- Pedig megérdemelné. - morogta. - De jól van nem bántom.
  Teltek múltak a napok az októberből november, majd fagyos december lett. Ez alatt az idő alatt Fox sem restelkedett: folyton azon agyalt vajon miként ugraszthatná össze Szoszit az új barátaival. Aminika pedig remek aduász volt a kezében. 

Ami és Szoszi a két jó barátnő szokás szerint egymás mellett ültek az ablak felőli padsor 4. padjában. Fox és a haverja a kávébarna hajú, hófehér farkasvigyorú, fenyőzöld szemű Roxan velük átellenben ültek a középső padsor 4. padjában. Magas, vékony testalkatú, középkorú és kicsit szórakozott ember tanította nekik a történelmet. Hadonászva szónokolt mindenféle harcokról és csatákról. Ezek a két lányt egy kicsit sem érdekelték, semmit se fogtak fel belőlük, de azért szorgosan körmölték a füzetükbe az évszámokat és a neveket. 
- He, szóljál már Szolórának. - bökte oldalba a szőke srác a padtársát.
- Minek? - kérdezte suttogva Roxan.
- Majd meglátod csak csináld! - utasította az.
- Luszita, Luszita! - szólította gúnyos hangon. 
- Jaj mit akarhat már megint ez az elmegyógyintézeti alany? - kérdezte magától a lány majd a szomszéd padra szegezte szúrós pillantását.
A két jómadár eszelősen vigyorogtak rá, tisztára olyan fejük volt, mint akik szívtak valamit. Le se tagadhatták volna egymást  még a tekintetükből is ugyanolyan rosszindulat sugárzott, amitől Szoszit a hideg lelte.
- Mi bajod? - meredt Roxanra.
Az nem válaszolt, helyette a mellette ülő kezdett el úgy integetni, mint ahogy a szépségkirálynők szoktak. 
- Ez beteg. - integetett vissza a fejét csóválva Szolóra.
Látta ezt ám Aminika is. Fox direkt úgy rendezte, hogy amikor oda figyel akkor induljon az akció. Úgy nézett Szoszira mintha szemmel fel tudná falni, még a szája szélét is megnyalta.  Aminak se kellett több, a féltékenység dühös vadállatként tépte szét önuralma láncait. A padra bukott, arcát kezeibe temette, hogy ne lássa mi történt. Nem akart hinni a szemének. Jól ismeri ezt a nézést. Nagyon fájt neki, hogy nem ő az akire így néz hanem valaki más. De pont Szoszi? Miért, miért teszi ezt vele?
  Szolóra nem értette, hogy mi van, Fox pillantása csak még jobban megrémítette. Mi a frász ütött ebbe a gyerekbe? Nem bírta sokáig a farkasszemnézést, gyorsan elkapta a tekintetét. Undorító ahogy ez a pali tud nézni. Észrevette, hogy Aminika a padon megsemmisülve fekszik. Az arca vörös volt  mint a főtt rák.
- Ami mi van veled? Baj van? - kérdezte kétségbeesetten. - Te sírsz? Ne sírj, nincs semmi baj!
De a lány nem válaszolt. Szolóra finoman rázni kezdte a vállat, hogy végre figyeljen rá. Nem sírt, de elég közel volt hozzá, úgy hogy inkább nem mondott semmit. 
- Mi a gond? Hallod? Mondj már valamit!
 Villámcsapásként csapott Szosziba a felismerés. Rájött már mi baja a barátnőjének. Ez a gondolat rendkívül feldühítette. Ez szándékosan történt így, nem véletlen. Fox te utolsó féreg! Mérgesen pillantott a szomszéd padba és az elmélete tanúbizonyságot nyert. A szőke és a barna srác jót röhögtek rajtuk. Jól szórakoztok mi? Szét tudta volna őket tépni egy szempillantás alatt, főleg Foxot. De nem tehette. Nem bánthatja, mert azzal megint csak Aminak okozna fájdalmat.
  Ezt követően a róka szemű igen gonosz módon folytatta erkölcstelen játékát. Folyton Szolóra közelében maradt árnyékként követte őt, vigyorgott rá, beszélni próbált vele. Közben élvezettel nézte végig, ahogy Aminika kiakad. Ellenben egész másképp viselkedett ha a 3 lány nem volt vele: sértegette, dobálta és egyéb módon bosszantotta a haverjaival. Szoszi napról napra idegesebb és kedvetlenebb lett, mert nem tehetett az egész ellen semmit, csak próbálta messziről elkerülni Foxot. De a fiú, hogy még jobban elbizonytalanítsa őket Aminikára is mindig rámosolygott, ha Szolóra nem volt valamilyen oknál fogva a közelében.
  Közeledett a félév, mindenki igyekezett belehúzni még a szükséges tantárgyakból. Az utolsó előtti óra fizika volt. Ráérősen csomagolt Szoszi szokásához hűen. Aminika és a másik két barátnője előre mentek mondván, hogy majd az ajtóban megvárják. Felkapta a a táskáját és elindult. Fox utána ment. Eddig azt figyelte, vajon mikor lesz már kész. Szoszi szándékosan nem iparkodott, bízva abban, hogy megunja a várakozást és eltakarodik végre a fenébe. Csalódottan vette észre, hogy nem így történt. Azon gondolkozott vajon hogyan vakarhatná le magáról ezt a kis piócát. Valaki a nevén szólította:
- Szolóra gyere csak ide! Ezt nézd!
Stelli volt az. Mérhetetlen megkönnyebbüléssel lépett a padjához. Ezt neked Fox! Remélte, hogy így lerázhatja végre. Stelli egy szép rajzot mutatott neki. 
- Ezt Mina csinálta rólad! Ugye milyen jó lett? 
- Igen szerintem is nagyon jó. Tökre élethű lett. - vette kezébe a papírt.
Közbe a szeme sarkából figyelte Foxot, hogy kiment már - e. De a fiú nem tágított. ÚGy gondolta megvárja amíg megszemléli a műremeket, addig ott állt mögötte. Nem mert hátranézni, de érezte a hátán az égető tekintetét. 
- Na megyek mert már kint várnak Amiék. Sziasztok! - köszönt el.
Ahogy elindultak volna, amikor a követője egyszer csak hirtelen előtte termett. Széles vigyorra húzta a száját úgy, hogy kilátszott minden foga. Szolóra értetlenül nézett rá. Aztán Fox a bosszús Aminikára pillantott, a képébe nevetett, majd sarkon fordult és elment. 
- Ez meg mit szívott már megint? - kérdezte Éndzsi.
- Ajj, miért nem bír már békén hagyni? - Én ezt már nem bírom! - tűrt a hajába idegesen Szolóra. - Állandóan a nyomomban van, nem tudom lerázni az Istennek se!
- Észrevettük, hogy most is megvárt. Direkt csinálja, élvezi nagyon most is, hogy kiröhögött! Undorító egy alak. - mondta fintorogva Flammi.
- Nekem mennem kell ebédelni! - jutott eszébe Szoszinak. - Majd latin után találkozunk! - és sietve útnak eredt. 
  Közben a kérdések csak úgy röpködtek a fejében. Vajon mit akarhat Fox ezzel elérni? Miért nem hagyja őt békén? Mit ártott ő neki? Mivel érdemelte ezt ki? És Ami? Semmi rosszat nem tett ő sem, azonkívül hogy beleszeretett. Már nagyon unja ezt a hülye játékot. Az a féreg csak egy eszközként használja fel őt, hogy féltékennyé tegye Aminikát. Egyébként meg utálja. De nem árthat neki, mert ha jól behúzna naki egyet, akkor megint csak a barátnőjének okozna vele fájdalmat. Ezt  pedig semmiképpen se akarta. Hiszen ez a gyerek pont azt szeretné elérni, hogy összevesszenek miatta. De ő nem fogja megadni neki ezt az örömet. Inkább lenyeli a büszkeségét és tűri, hogy megalázza, ha ez az ára annak, hogy ne haragítsa magára Amit.
  Aminika bement az ötös terembe a latinosokhoz. Nem volt ott egy teremtett lélek sem, de a táskák árulkodtak arról, hogy itt bizony óra lesz ha vége a nagyszünetnek. A lány igen bosszús kedvében volt, nem találta a helyét. Fel alá járkált a teremben és a fülhallgatóján zenét hallgatott. 
Ezt hallgatta :)
Fox ismét a képébe nevetett. Bizonyára bejön neki Szolóra, látszik rajta, rá van írva. Szoszi is totál ki van akadva, szegény. Tudta, hogy az a srác nem normális, de nem érdekelte. Akkor is szereti és ez ellen nem tud mit tenni. De miért kell ennek ennyire fájnia? Majd meghasad a szíve. És miért mosolyog rá mindig ha nem is kell neki? Miért játszadozik vele? Miért? Azt kívánta, bár sose találkozott volna vele. Akkor most nem kéne ennyire szenvednie. 
  Szoszi benyitott minek hatására Ami kicsit összerezzent. Kivette a fülest a füléből.
- Hali! - köszönt Szolóra, majd ledobta a táskáját.
- Szia! Kell nektek kréta? - kérdezte Aminika.
- Dehogy kell! - legyintett.
- Jó akkor eldugom a virágcserépbe. - cselekedett. - Jót tesz a növényeknek.
- Ja, egészséges nekik. Nekünk úgy se kell, majd Sarkadi kiküld valakit, hogy hozzon addig is megy az idő. 
Itt egy kisebb csönd telepedett rájuk. Majd Szolóra felsóhajtott:
- Én ezt már nem bírom. Ez a gyerek komolyan már az őrületbe kerget. Miért nem bír leszállni rólam?
Miközben ezt mondta hosszában kifeküdt a tanári asztalra, úgy hasalt ott, mint aki épp az utolsó szavait leheli ki. Barátnője feszülten tördelte a krétát, majd a kukába dobálta.
- Mert tetszel neki azért.
- Jaj, dehogyis! - sipította. - Csak azért csinálja, mert látja rajtad, hogy féltékeny vagy. Egyébként meg ha nem vagytok ott akkor ugyanúgy szemétkedik, ahogy szokott csak előttetek teszi magát! Úgy meg tudnám fojtani egy csepp vízben! - idegességében már a asztalt verte.
- Nem hiszem én azt, hogy csak előttünk ilyen. 
- Pedig így van! Akkor ne hidd el! - kiabálta Szoszi. - Még ha úgy is lenne, hogy tetszem neki, akkor se kellene! Inkább járnék egy vízilóval még az is szebb nála. Sőt utálom, gyűlölöm amiért így bánik veled! Élvezi, hogy kínozhat. Ember egyáltalán az ilyen?
- Hát, nem tudom. Jól szórakozik rajtunk. De én tiszta szívemből kívánom neki, hogy kapja vissza ugyanezt valaki mástól. Érezze át, hogy milyen az amikor vele játszadozik valaki! - ekkor a táblába bokszolt egy hatalmasat, csak úgy döngött az egész terem. - Aúú!
- Jaj, mit csinálsz te bolond? - kelt fel az asztalról Szoszi. - Amiatt a kretén miatt nem kéne magadat is leamortizálnod!
Aminika a kezét rázta, hogy enyhüljön a fájdalom amit magának okozott.
- Bocs, én nem akarlak belekeverni ebbe. - szólt bűnbánóan.
- Ugyan már, te nem tehetsz róla és most már benne vagyok úgy is nyakig. - mondta halovány mosollyal az arcán a göndör hajú.
Másnap az osztályfőnökük közölte, hogy holnap új diák érkezik az osztályba. Most költöztek ide Kendorra, ennyit lehetett még az új jövevényről tudni.
- Vajon milyen lesz az új osztálytársunk? - kérdezte a buszon Éndzselin Flammitól és Szolórától.
- Hát gőzöm sincs. De biztos rendes akár fiú, akár lány. - vélekedett a göndör fürtös.
- Majd kiderül. - mondta Flammi. - Azt mondták bioszos lesz.
Mögöttük egy kis termetű, de annál csinosabb lány kapaszkodott. Vállig érő barna hullámos hajat viselt. Meglepett csokibarna tekintete elárulta, hogy nem hagyták hidegen az előbb hallottak. 
- Ami azt mondta fikkeren, hogy Fox mostanában nagyon rád van kattanva. - nézett jelentőségteljesen Flammi Szoszira.
- Igen direkt csinálja, élvezi, hogy féltékennyé teheti Amit és közben engem is szívathat... De minket úgy se tud összeugrasztani, már megbeszéltem Amival ezt a dolgot. 
- Nem is ér annyit, hogy miatta összevesszetek. Egy akkora barom, hogy az már fáj, hogy lehet valaki ennyire rohadék nem tudom. - mondta ingerülten Éndzsi.
- És ezzel csak Aminak okoz fájdalmat és komolyan mondom még élvezi is. - fűzte hozzá Flammi.
- Fú, de meg tudnám fojtani! - ráncolta össze mérgesen a szemöldökét Szolóra. - Amúgy mindig Ami előtt mosolyog rám meg minden, egyébként meg folyton beszólogat, ha nem vagytok ott. 
- Undorító egy gyerek. - fintorgott Flammi.
- Az. - bólintott Szoszi. - Szerintem bármit megcsinálna csak, hogy féltékenyebbé tegye szegényt. 
- Csinálja, csinálja egyszer felforr az agyvizem és neki megyek! - szólt dühösen Flammi.
- Ki fogja készíteni Amit. Meg téged is. - állapította meg Éndzselin.
- Amúgy csütörtökön már olyan ideges lettem az egésztől a múltkoritól, hogy engem használ fel arra, hogy féltékennyé tegye, hogy rossz ebédjegyet adtam be a menzán. Aminak is mondtam, hogy mit csinált és ő is mondta, hogy látta. Ő meg olyan ideges volt, hogy beleöklözött a táblába. Én meg a padot vertem. - mesélte Szolóra.
- Azt mondom ki fogtok készülni. - ismételte Éndzsi.
- Még szerencse, hogy nem volt benn senki, mert latin előtt volt. - folytatta a göndör hajú. - De én nem hagyom, hogy kikészítsen!
- Jól teszed. - helyeselte Flammi. - A barátság sokkal fontosabb.
- Remélem azt Ami is belátja. - mondta Szoszi.
- Persze, tudja ő is. - szólt Éndzselin.
  Az osztályteremben nagy volt a zsivaj, mindenki a padtársával társalgott. Egyszer csak kinyílt az ajtó és belépett rajta egy alacsony lány. A járása kecses volt, maga a megtestesült elegancia. Hosszú szárú fekete csizmát, tintakék farmert, egy szép kék zsabós blúzt és egy fekete válltáskát viselt. Vállig érő selymes barna haját kiengedve hordta. Ezt a karcsú megjelenést még meg is koronázta egy szív alaki száj mosolya és két finoman ívelt szemöldök. De egy dolog még se illett a bájos vidámsága mellé ez pedig az élénk tekintete volt. Azok a csokibarna szemek, mintha külön életet éltek volna, olyan tekintélyt parancsolóan mérték fel a termet. Volt bennük valami megmagyarázhatatlan. A három lányos egyszerre futott végig a szörnyű felismerés: Ez az a csaj aki a buszon mellettük állt!