Mivel most szünet van gyorsan tudtam új részt hozni, mert több szabadidőm volt. Ebben a fejezetben Éndzselin és Zen kapcsolata kerül a középpontba... Olvasd el és komizz, hogyha tetszett! :)
Nyelvtan házi
Csípős októberi hideg járta át minden porcikáját Zennek, ahogy a főbejáraton kilépett. Egy újabb unalmas nap következett, a ború és a közönyösség keverékével. Az iskolában leült a szokásos narancsszínű folyosói székek egyikére. Még senki nem volt ott a közelben az osztályából. A táskájából előkotort egy vastag regényt és azt kezdte el bogarászni, hogy addig se unatkozzon. Gesztenyebarna tekintete gondosan pásztázta a lapokat. Annyira belemerült a könyv olvasásába, hogy észre se vette amikor odament hozzá két fekete bőrkabátos osztálytársa.
- Szervusz Zen! - a fiú összerezzent, ijedten csapta össze a könyvet Ben negédeskedő hangjának hallatára.
Roxan is hasonlóképpen üdvözölte, kezet ráztak vele, mintha csak a legjobb haverjuk lenne. De már ekkor sejtette, hogy ennek a két gyomnak valami hátsó szándéka van, mert akkor szoktak ilyen tenyérbemászóan és feltűnően kedvesek lenni. A feltételezése pedig nem is volt alaptalan.
- Mi van veled, hogy vagy? - tudakolta tőle vigyorogva Ben.
- Megvagyok köszi. - válaszolta rezzenéstelen arccal.
Közben pedig ezt gondolta: Hát igen eddig remekül elvoltam, amíg ide nem toltátok a képeteket!
- Mit olvasol? - kérdezte kíváncsian Roxan, miközben felkapta a vaskos kötetet, majd végigpörgette a lapokat. - Úristen mi ez?
Zen ijedten utána kapott volna utána, de nem érte el.
- Regénynek hívják.
- Add már neki vissza, úgy se kell az neked! - szólt rá a haverjára Ben, majd sötét tekintetét a kis Zenre szegezte. - Ugye csináltál nyelvtan házit?
- Kibújt a szög a zsákból! Úgy tudtam, hogy csak a leckém kell nekik! - futott át a srác agyán.
Kiábrándultan nézett fel Benre, majd ezt mondta:
- Persze, hogy csináltam.
- És ide is adod? - ült be mellé a hegyomlás méretű Roxan, megvillantva hófehér fogait.
Zen megcsóválta a fejét.
- Na légyszi, add már ide! - kérlelte a másik. - De hát spanok vagyunk!
- Most nem, egyszer az életbe csináld meg magadnak. - kerülte a kutyaszemeket.
- Jaj Zen ne csináld már! - kezdte simogatni a hátát Roxan. - Tudod, hogy mi hülyék vagyunk a nyelvtanhoz, na légyszi add már ide...
- Nem adom, hagyjál már! - szólt kicsit indulatosabban, miközben próbált kivetkőzni a nagy, hosszú majomkarok közül.
- Addig úgy se hagyunk békén, amíg ide nem adod! - túrt a hajába Ben a fiúnak.
A távolban feltűnt egy kis piros kabátos, kontyba fogott dióbarna hajú, mogyoróbarna szemű lány. Maga volt a megtestesült elegancia. Meglátta Fox két talpnyalóját, ahogy piszkálják szegény Zent.
- Már kora reggel kezditek a melegeskedést, ráadásul még csak nem is egy súlycsoportban levőkkel? Na, majd adok én nektek! - bosszankodott magában.
Határozott léptekkel az osztálytársai előtt termett, már a mozdulataiból látszott, hogy nincs jó kedvében. Ben épp akkor csípett bele Zen karjába, Roxan a fülét piszkálta. Elég megdöbbentő látványt nyújtottak így hárman, Éndzsi már épp azon gondolkozott, hogy nem olvadt el alattuk a szék. Amikor meglátták a lányt, a gyomok elvigyorodtak, Zen pedig fülig vörösödött és egy sziát rebegett.
- Hello Éndzs! Gyere csak elférsz még itt mellettem szorítunk neked is helyet! - váltott vissza újra hízelkedő hangra Ben.
- Sziasztok! - köszönt nekik.
- De ő nem szeretne melléd ülni. Ugye Éndzselin? - kérdezte Zen.
- Eltaláltad nagyon nem szeretnék. - mosolygott a lány, látva Ben egyre torzuló arckifejezését. - Kicsit korán van még a meleg pornóhoz nem gondoljátok?
A gyomokba szorult a szó, úgy meglepődtek Éndzselin pimasz kérdésén, nem szokott ő egyáltalán ilyen lenni.
- Most be letettek oltva! - nevetett Zen.
- Te csak hallgass Benivolénsz, inkább add ide a házidat, mielőtt kihozol a sodromból! - rivallt rá Roxan.
- Már mondtam, hogy nem adom oda szálljatok le rólam végre! - sziszegte idegesen.
- Nem leszünk így jóba! - fenyegette az ujjaival Ben, miközben a másik még jobban összekócolta a haját.
- Jaj hagyjátok már békén! A házit meg egyébként is otthon kell megcsinálni, azért házi feladat! - védte meg a barátját Éndzselin.
- Jól van, nem bántom a pasidat, de akkor add oda te a nyelvtant! - állt fel a helyéről Ben.
- Oké. - nyúlt a táskájába a füzetéért Éndzsi.
- Nehogy odaadd neki! - tiltakozott Zen.
- Sshh! Hallgass! - csitította Roxan.
A lány lemondó arccal Ben kezébe nyomta a leckét. aki egyből kedvesebben szólt hozzá:
- Köszönöm szépen Éndzs. Majd valahogy meghálálom. Holnap este megfelel?
A lány erre nem válaszolt, csak a szemét forgatta és legyintett egyet. Zen szeme szikrákat szórt. Roxan felállt és kacarászva elindult a haverjával egy megfelelő helyet keresni a házi másoláshoz.
- Miért adtad oda nekik? - tudakolta a fiú.
- Azért, hogy ne bántsanak, te nagyon hülye. - korholta ironikusan Éndzselin. - Amúgy is rossz az egész, a fele még kész sincs, szóval nem sokra mennek vele, mikor kettes vagyok nyelvtanból!
- Ez rendes tőled, köszi. - csillogott a tekintete Zennek. - Remélem, akkor nem téged fog felszólítani Fűzfai, mert ha rájön, hogy ugyanolyan a házid mint nekik, akkor az elég kellemetlen.
- Igazán nincs mit. - válaszolta tágra nyílt szemekkel. - Majd akkor gyorsan átköltöm az enyémet, csináltam már máskor is ilyet. Egy kis stand up comedy mindig jól jön!
Éndzselin arca lassan vörösebb színt vett fel, mint a kabátja.
- Ja. - mosolygott Zen.
Vajon miért jön mindig zavarba amikor ez a lány a közelében van? Hiszen már több mint egy éve ismeri, de mostanában kezd valahogy másképp nézni rá. Lehet, hogy megkedvelte?
A fiút Szolóra, Flammi, Szilefin és Lumier érkezése zavarta meg az elmélkedésben. Aztán feltűnt újra Roxan is, akiben még volt annyi gerinc, hogy visszahozta Éndzselin füzetét.
A nyelvtan óra a megszokott módon vette kezdetét. Fűzfai tanár úr méltóságteljes, tekintélyt parancsoló külsejű ember volt. Magas termete, kopaszodó halántéka és folyton a tanulókat fürkésző magabiztos tekintete is mind erről árulkodtak.
- Hol a hetes? - mennydörögte mély hangján.
Mindenki egymásra nézett, gőzük se volt arról, hogy hol tartanak a névsorban. Fűzfai tanár úr felnyitotta a végzet naplóját és a következő neveket olvasta ki belőle fennhangon:
- Köld Ben és Lar Éndzselin!
- Micsoda irónia, hát komolyan mondom ezt nem hiszem el! - ugrott ki gyorsan Éndzsi a padból.
De Ben se volt ám rest, pattogott mint a gumilabda ki a táblához. Ránézett a lányra, elvigyorodott és rákacsintott. Fox és Roxan hangosan röhögtek, Zen gesztenyebarna tekintete elsötétült a féltékenységtől.
- Jelentést kérek! - parancsolt rá a hetesekre a magyar tanár.
Jobb híján Éndzselin szólalt meg remegő hangon:
- Tanár úrnak tisztelettel...
- Ácsi, ácsi! - vágott közbe Fűzfai. - Előbb mond nekik, hogy osztály vigyázz, hát nézd már meg hogy állnak!
A lány nagy levegőt vett és keményen parancsolta:
- Osztály vigyázz!
- Ez igen! - mosolygott a tanár.
- Tanár úrnak tisztelettel jelentem az osztály létszáma 20 hiányzik... - gyorsan végignézett az embereken. - Bob Pork és Meicsi Fórián.
- Neked is hiányoznak? - érdeklődött a szemöldökét húzogatva Fűzfai.
- Persze. - forgatta a szemét Éndzselin.
- Jól van akkor, köszönöm, fogaljatok helyet! - ült a székébe.
Miután minden 10. c - s helyet fogalt az első feladat a házi ellenőrzése volt. Köztudott, hogy kedves Fűzfai tanárúr nagyon jó érzékkel tudta kiszúrni azokat a rendetlen egyéneket akik nem csináltak leckét vagy csak lemásolták azt. Halálos csend telepedett az osztályra. Mindenki feszülten várta, vajon most kit tisztel meg azzal, hogy ismertesse a munkáját.
- Kedves Vold Roxan! Mi volt mára a házi feladat?
- Hát... - kezdte erősen lapozni a füzetét a kávébarna hajú srác. - A szöveg szerkezetéről kellett vázlatot írni saját szavainkkal.
- Akkor halljuk, mit sikerült alkotnod.
- A szöveg szerkezete. - olvasta alig érthetően és hadarva. - Az előfeltevés: Logikai kap., ezek előismeretek...
- Logikai micsoda? - kérdezte meghökkenve a magyar tanár. - Hangosabban és artikulálva olvasd, mert így semmit nem érteni az egészből.
Éndzselin közbe a tenyerét dörzsölgetve bazsalyogott, érezte ez jól kezdődik.
- Logikai kapcsolat, ezek előismeretek, amiket saját tapasztalatainkból tudunk. Pl.: Anya ma délután vásárolni megyek.
Erre az anya: Az asztalon ott a pénz.
Bennfoglalás: Csak a beszélők tudják miről van szó a többiek nem. Megértése függ a helyzettől.
- Ennyi? - csodálkozott a tanító úr. - És a deixisről nem írtál semmit?
- Arról is kellett? - fogta a fejét Roxan.
Fűzfai a fejét csóválta:
- Mellesleg hát barátom, ez elég kevés is lett, meg annyira nem is volt vázlat. De azért nézzünk egy másik versenyzőt is hátha ő jobban tudja. Itt van nekünk például a gyönyörű szépséges Benünk, hát már csak meghallgatjuk!
Éndzselin és Zen visszafojtották az újra feltörő nevetést. A felszólított srácnak arcán, mint rémület sápadt el a jókedv, vastag ajkai tágra nyíltak. Kapkodva nyitotta ki a füzetét és remegő hangon olvasta fel ugyanazt, amit Roxan. Fűzfai tanár úr arckifejezése közben egyre torzult a végére már egészen úgy nézett ki, mint aki citromba harapott.
- De hiszen ez a felelet egy az egybe olyan volt, mint a Roxané! - szólt mérgesen. - Mélységesen csalódtam benned kedves Ben, mélységesen! A házi feladat azért van, hogy otthon írjuk meg, nem pedig azért, hogy egymásról másoljuk le! Ráadásul a hülyeséget! Még Roxantól elmegy ez az övön aluli összecsapott házi, de tőled sokkal többet vártam volna el.
Ben képéről remekül le lehetett olvasni a rémület, a düh és a szomorúság keverékét. Szemét lesütötte, karját ökölbe szorította a haverjával együtt. Megsemmisülve várták a végítéletet, míg hőseink szája sarkában kárörvendő mosoly bujkált. Szolóra és Lumier már a hasukat fogták a nevetéstől.
- Megérdemelnétek, hogy mindkettőtöknek bevágjak egy jó kis egyest. - folytatta a prédikációt az ujjaival fenyegetőzve Fűzfai. - De most inkább úgy döntök, hogy a következő órán mind a ketten számot adhattok a tudásotokról! Nem kaptok kegyelmet, abban biztos lehettek. Bármit megkérdezhetek, amit eddig vettünk ebben az évben.
A két gyom kikerekedett szemmel néztek össze és remegtek, mint a nyárfalevél. De nem csak ők Zen és Éndzselin is megkeresték egymás tekintetét, hogy megint összemosolyoghassanak. Az erőskezű, kegyetlen tanító úr elégedetten dőlt hátra a székében és belekezdett a mai óra anyagába.
- Megvagyok köszi. - válaszolta rezzenéstelen arccal.
Közben pedig ezt gondolta: Hát igen eddig remekül elvoltam, amíg ide nem toltátok a képeteket!
- Mit olvasol? - kérdezte kíváncsian Roxan, miközben felkapta a vaskos kötetet, majd végigpörgette a lapokat. - Úristen mi ez?
Zen ijedten utána kapott volna utána, de nem érte el.
- Regénynek hívják.
- Add már neki vissza, úgy se kell az neked! - szólt rá a haverjára Ben, majd sötét tekintetét a kis Zenre szegezte. - Ugye csináltál nyelvtan házit?
- Kibújt a szög a zsákból! Úgy tudtam, hogy csak a leckém kell nekik! - futott át a srác agyán.
Kiábrándultan nézett fel Benre, majd ezt mondta:
- Persze, hogy csináltam.
- És ide is adod? - ült be mellé a hegyomlás méretű Roxan, megvillantva hófehér fogait.
Zen megcsóválta a fejét.
- Na légyszi, add már ide! - kérlelte a másik. - De hát spanok vagyunk!
- Most nem, egyszer az életbe csináld meg magadnak. - kerülte a kutyaszemeket.
- Jaj Zen ne csináld már! - kezdte simogatni a hátát Roxan. - Tudod, hogy mi hülyék vagyunk a nyelvtanhoz, na légyszi add már ide...
- Nem adom, hagyjál már! - szólt kicsit indulatosabban, miközben próbált kivetkőzni a nagy, hosszú majomkarok közül.
- Addig úgy se hagyunk békén, amíg ide nem adod! - túrt a hajába Ben a fiúnak.
A távolban feltűnt egy kis piros kabátos, kontyba fogott dióbarna hajú, mogyoróbarna szemű lány. Maga volt a megtestesült elegancia. Meglátta Fox két talpnyalóját, ahogy piszkálják szegény Zent.
- Már kora reggel kezditek a melegeskedést, ráadásul még csak nem is egy súlycsoportban levőkkel? Na, majd adok én nektek! - bosszankodott magában.
Határozott léptekkel az osztálytársai előtt termett, már a mozdulataiból látszott, hogy nincs jó kedvében. Ben épp akkor csípett bele Zen karjába, Roxan a fülét piszkálta. Elég megdöbbentő látványt nyújtottak így hárman, Éndzsi már épp azon gondolkozott, hogy nem olvadt el alattuk a szék. Amikor meglátták a lányt, a gyomok elvigyorodtak, Zen pedig fülig vörösödött és egy sziát rebegett.
- Hello Éndzs! Gyere csak elférsz még itt mellettem szorítunk neked is helyet! - váltott vissza újra hízelkedő hangra Ben.
- Sziasztok! - köszönt nekik.
- De ő nem szeretne melléd ülni. Ugye Éndzselin? - kérdezte Zen.
- Eltaláltad nagyon nem szeretnék. - mosolygott a lány, látva Ben egyre torzuló arckifejezését. - Kicsit korán van még a meleg pornóhoz nem gondoljátok?
A gyomokba szorult a szó, úgy meglepődtek Éndzselin pimasz kérdésén, nem szokott ő egyáltalán ilyen lenni.
- Most be letettek oltva! - nevetett Zen.
- Te csak hallgass Benivolénsz, inkább add ide a házidat, mielőtt kihozol a sodromból! - rivallt rá Roxan.
- Már mondtam, hogy nem adom oda szálljatok le rólam végre! - sziszegte idegesen.
- Nem leszünk így jóba! - fenyegette az ujjaival Ben, miközben a másik még jobban összekócolta a haját.
- Jaj hagyjátok már békén! A házit meg egyébként is otthon kell megcsinálni, azért házi feladat! - védte meg a barátját Éndzselin.
- Jól van, nem bántom a pasidat, de akkor add oda te a nyelvtant! - állt fel a helyéről Ben.
- Oké. - nyúlt a táskájába a füzetéért Éndzsi.
- Nehogy odaadd neki! - tiltakozott Zen.
- Sshh! Hallgass! - csitította Roxan.
A lány lemondó arccal Ben kezébe nyomta a leckét. aki egyből kedvesebben szólt hozzá:
- Köszönöm szépen Éndzs. Majd valahogy meghálálom. Holnap este megfelel?
A lány erre nem válaszolt, csak a szemét forgatta és legyintett egyet. Zen szeme szikrákat szórt. Roxan felállt és kacarászva elindult a haverjával egy megfelelő helyet keresni a házi másoláshoz.
- Miért adtad oda nekik? - tudakolta a fiú.
- Azért, hogy ne bántsanak, te nagyon hülye. - korholta ironikusan Éndzselin. - Amúgy is rossz az egész, a fele még kész sincs, szóval nem sokra mennek vele, mikor kettes vagyok nyelvtanból!
- Ez rendes tőled, köszi. - csillogott a tekintete Zennek. - Remélem, akkor nem téged fog felszólítani Fűzfai, mert ha rájön, hogy ugyanolyan a házid mint nekik, akkor az elég kellemetlen.
- Igazán nincs mit. - válaszolta tágra nyílt szemekkel. - Majd akkor gyorsan átköltöm az enyémet, csináltam már máskor is ilyet. Egy kis stand up comedy mindig jól jön!
Éndzselin arca lassan vörösebb színt vett fel, mint a kabátja.
- Ja. - mosolygott Zen.
Vajon miért jön mindig zavarba amikor ez a lány a közelében van? Hiszen már több mint egy éve ismeri, de mostanában kezd valahogy másképp nézni rá. Lehet, hogy megkedvelte?
A fiút Szolóra, Flammi, Szilefin és Lumier érkezése zavarta meg az elmélkedésben. Aztán feltűnt újra Roxan is, akiben még volt annyi gerinc, hogy visszahozta Éndzselin füzetét.
A nyelvtan óra a megszokott módon vette kezdetét. Fűzfai tanár úr méltóságteljes, tekintélyt parancsoló külsejű ember volt. Magas termete, kopaszodó halántéka és folyton a tanulókat fürkésző magabiztos tekintete is mind erről árulkodtak.
- Hol a hetes? - mennydörögte mély hangján.
Mindenki egymásra nézett, gőzük se volt arról, hogy hol tartanak a névsorban. Fűzfai tanár úr felnyitotta a végzet naplóját és a következő neveket olvasta ki belőle fennhangon:
- Köld Ben és Lar Éndzselin!
- Micsoda irónia, hát komolyan mondom ezt nem hiszem el! - ugrott ki gyorsan Éndzsi a padból.
De Ben se volt ám rest, pattogott mint a gumilabda ki a táblához. Ránézett a lányra, elvigyorodott és rákacsintott. Fox és Roxan hangosan röhögtek, Zen gesztenyebarna tekintete elsötétült a féltékenységtől.
- Jelentést kérek! - parancsolt rá a hetesekre a magyar tanár.
Jobb híján Éndzselin szólalt meg remegő hangon:
- Tanár úrnak tisztelettel...
- Ácsi, ácsi! - vágott közbe Fűzfai. - Előbb mond nekik, hogy osztály vigyázz, hát nézd már meg hogy állnak!
A lány nagy levegőt vett és keményen parancsolta:
- Osztály vigyázz!
- Ez igen! - mosolygott a tanár.
- Tanár úrnak tisztelettel jelentem az osztály létszáma 20 hiányzik... - gyorsan végignézett az embereken. - Bob Pork és Meicsi Fórián.
- Neked is hiányoznak? - érdeklődött a szemöldökét húzogatva Fűzfai.
- Persze. - forgatta a szemét Éndzselin.
- Jól van akkor, köszönöm, fogaljatok helyet! - ült a székébe.
Miután minden 10. c - s helyet fogalt az első feladat a házi ellenőrzése volt. Köztudott, hogy kedves Fűzfai tanárúr nagyon jó érzékkel tudta kiszúrni azokat a rendetlen egyéneket akik nem csináltak leckét vagy csak lemásolták azt. Halálos csend telepedett az osztályra. Mindenki feszülten várta, vajon most kit tisztel meg azzal, hogy ismertesse a munkáját.
- Kedves Vold Roxan! Mi volt mára a házi feladat?
- Hát... - kezdte erősen lapozni a füzetét a kávébarna hajú srác. - A szöveg szerkezetéről kellett vázlatot írni saját szavainkkal.
- Akkor halljuk, mit sikerült alkotnod.
- A szöveg szerkezete. - olvasta alig érthetően és hadarva. - Az előfeltevés: Logikai kap., ezek előismeretek...
- Logikai micsoda? - kérdezte meghökkenve a magyar tanár. - Hangosabban és artikulálva olvasd, mert így semmit nem érteni az egészből.
Éndzselin közbe a tenyerét dörzsölgetve bazsalyogott, érezte ez jól kezdődik.
- Logikai kapcsolat, ezek előismeretek, amiket saját tapasztalatainkból tudunk. Pl.: Anya ma délután vásárolni megyek.
Erre az anya: Az asztalon ott a pénz.
Bennfoglalás: Csak a beszélők tudják miről van szó a többiek nem. Megértése függ a helyzettől.
- Ennyi? - csodálkozott a tanító úr. - És a deixisről nem írtál semmit?
- Arról is kellett? - fogta a fejét Roxan.
Fűzfai a fejét csóválta:
- Mellesleg hát barátom, ez elég kevés is lett, meg annyira nem is volt vázlat. De azért nézzünk egy másik versenyzőt is hátha ő jobban tudja. Itt van nekünk például a gyönyörű szépséges Benünk, hát már csak meghallgatjuk!
Éndzselin és Zen visszafojtották az újra feltörő nevetést. A felszólított srácnak arcán, mint rémület sápadt el a jókedv, vastag ajkai tágra nyíltak. Kapkodva nyitotta ki a füzetét és remegő hangon olvasta fel ugyanazt, amit Roxan. Fűzfai tanár úr arckifejezése közben egyre torzult a végére már egészen úgy nézett ki, mint aki citromba harapott.
- De hiszen ez a felelet egy az egybe olyan volt, mint a Roxané! - szólt mérgesen. - Mélységesen csalódtam benned kedves Ben, mélységesen! A házi feladat azért van, hogy otthon írjuk meg, nem pedig azért, hogy egymásról másoljuk le! Ráadásul a hülyeséget! Még Roxantól elmegy ez az övön aluli összecsapott házi, de tőled sokkal többet vártam volna el.
Ben képéről remekül le lehetett olvasni a rémület, a düh és a szomorúság keverékét. Szemét lesütötte, karját ökölbe szorította a haverjával együtt. Megsemmisülve várták a végítéletet, míg hőseink szája sarkában kárörvendő mosoly bujkált. Szolóra és Lumier már a hasukat fogták a nevetéstől.
- Megérdemelnétek, hogy mindkettőtöknek bevágjak egy jó kis egyest. - folytatta a prédikációt az ujjaival fenyegetőzve Fűzfai. - De most inkább úgy döntök, hogy a következő órán mind a ketten számot adhattok a tudásotokról! Nem kaptok kegyelmet, abban biztos lehettek. Bármit megkérdezhetek, amit eddig vettünk ebben az évben.
A két gyom kikerekedett szemmel néztek össze és remegtek, mint a nyárfalevél. De nem csak ők Zen és Éndzselin is megkeresték egymás tekintetét, hogy megint összemosolyoghassanak. Az erőskezű, kegyetlen tanító úr elégedetten dőlt hátra a székében és belekezdett a mai óra anyagába.
