7. rész 2/2

Kedves olvasóim! Egy kisebb szünet után de folytatom a történetet. Nagyon örültem mikor észrevettem ma, hogy már 1023 oldalmegjelenítésem van összesen.  Végre a múlt sztorizgatásának végére értem, már  nagyon untam térjünk vissza inkább a jelenbe az ezt követő részekben. :) Kicsit depisre sikerült ez a fél rész most, de remélem azért tetszeni fog, a későbbiekben nagy szerepe lesz még. 

Élő játékszerként 2/2

  Az új osztálytárson minden fiú szeme megakadt, egyesek arcán egy jellegzetes pimasz mosoly is megjelent. Valamelyikük hellyel is kínálta. A kisasszony készséggel elfogadta és elült. Az osztályfőnök egyszer csak megjelent a teremben. Minden gyerek felállt így köszöntötték ez itt már bevett szokás volt. A hetes angolul jelentett ez is jellemezte az idegen nyelvű órákat. N. Mary megszólalt:

- Mielőtt megkezdeném az órát megkérném az új lányt, hogy mutatkozzon be.

Az méltóságteljesen felállt, körbenézett és mikor látta, hogy minden szem rá szegeződik elkezdte a mondókáját:

- Kenna Lumier vagyok Finpből jöttem a Far Bernt Gimnáziumból. Ott is biosz tagozatos voltam, itt is az leszek. - a hangja lágy volt, de mégis csengett benne valami különös magabiztosság is.

- Rendben Lumier leülhetsz. Remélem sikerül hamar beilleszkedned az osztályba. - szólt az ofő.  

45 perc múlva kicsöngettek. Időközben Szoszi elmesélte Aminak, hogy mi volt a buszon és, hogy ez a csaj nagy valószínűséggel meghallotta azt, amiről beszéltek. Aztán kiment a mosdóba. Visszafelé menet azonban megállította valaki:

 - Szia!

Szolóra megrettent, remegő hangon kérdezte:

- Szia! Mit szeretnél?

Lumier széles mosolyra húzta a száját, csokibarna szemei felvillantak. . Lehetetlen volt elmenekülni átható tekintete elől. 

- Véletlenül meghallottam, hogy reggel mit beszéltetek a buszon. Nagyon szeretném, ha elmondanád az egész sztorit.

- Bocs, de azt nem mondhatom el. Tudod köt az orvosi titoktartás. - szólt gúnyos hangon Szoszi és már épp indulni akart, de a lány visszatartotta. 

Szolóra úgy érezte, hogy teljesen átlát rajta, tud mindent. Kifürkészi az összes rejtett titkát. Lumi pillantása egyszerre volt ijesztő, kíváncsi, ravasz és gyönyörű. Milyen jó lenne, ha neki is ilyen szeme lenne tuti, hogy többet nem kezdenének ki vele!

- Ha nem mondod el akkor majd elmondom én, de az egész osztálynak! - fenyegetőzött.
Szolóra itt sarokba lett szorítva, de rendesen. Ha mindenkinek elmondja amit tud akkor ebből tuti nagy botrány lesz. Úgy döntött, hogy megadja magát mást nem tehet.
- Jó rendben elmondom. - sóhajtotta. - De akkor ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek.
- Persze, nyugi tőlem senki nem fogja megtudni. - biztosította Lumier.
Szolóra töviről hegyire elregélt mindent. Lumi hol figyelmesen, hol felháborodva hallgatta. A történet végeztével így szólt:
- Ismerem Foxot régebbről is, általánosba évfolyamtársam volt. Mindig is tudtam, hogy egy köcsög, de hogy ennyire! Ne aggódj, majd én segítek nektek ebben az ügyben. - és ezzel hátat fordított a lánynak.
- Nem kell köszi! Ne keveredj bele te is! - rikkantotta utána Szoszi.
  A következő szünetben Lumier odament Amihoz, Flammihoz és Éndzselinhez is. Őket is kifaggatta. Nem tetszett nekik a dolog, de nem tehettek mást, elmondtak mindent. Lumi pedig elhatározta, hogy mindenképp segíteni fog nekik, nem hagyhatja, hogy Fox tovább játszadozzon velük. Tett arra, hogy Ami megutálja utána vagy sem és nem érdekelte a másik 3 lány tiltakozása se. Ki kellett várnia a megfelelő alkalmat, amikor egyedül maradhat a gyomok legsötétebbikével. Az órák után látta, hogy bérletet venni megy ráadásul egyedül. Utána eredt és megvárta amíg végez az épület mögött. Addig kigondolta, hogy pontosan mit is akar mondani neki.
  Kinyílt a bolt ajtaja és megjelent mögötte Fox. Gyanútlanul indult el a buszmegálló felé, amikor egyszer csak Lumier kis barna mókusként ugrott elé.
- Várj csak egy kicsit! - tartóztatta fel indulatosan a srácot akinek még a mellkasáig se ért fel.
- Mi akarsz? - meredt rá a szőke nagy olajzöld szemeivel.
- Csak beszélgetni. - mosolygott komiszul a lány.
- Jó mondjad. - forgatta a szemét Fox.
- Most komolyan te élvezed ezt? - tette fel a kérdést határozottan.
- Mégis mit?
- Jajj ne add itt az ártatlant, pontosan tudod miről beszélek! - kiabálta miközben a tekintete szikrát szórt. - Azt hiszed kedvedre játszadozhatsz mások érzéseivel? Fogalmad sincs mit érzett Aminika amikor darabokra törted a szívét! Miért játszadozol vele és miért csinálsz hülyét belőle? Ha? És Szolórából?  Ő mit ártott neked? Fogalmad sincs, hogy mit éreztek, akkor mikor rájöttek, hogy mire megy ki a játék! FOGALMAD SINCS!!! - az utolsó mondatnál már sokkal magasabb hangon ordított, minden tagja remegett, a szeme könnybe lábadt.
Fox képéről lehervadt a mosoly. Ijedten nézett le erre a pöttöm ki lányra és ő érezte magát kicsinek mellette. Mégis ki ez a csaj és mit képzel magáról, hogy beszél vele? És honnan tud ennyi mindent? Teljesen beleégett Lumier lángoló csokibarna tekintete az övébe, csak úgy sütötte az arcát a hideg januári hóesésben. Szólni szeretett volna, de nem jött ki hang a torkán, nem találta a szavakat. A lány dühösen de belül elégedetten távozott a mondanivalója végeztével. Nem várt választ tudta, hogy az csak mentegetőzés lenne vagy magyarázkodás. De erre nincs mentség. Fox egy ideig mereven bámult utána, majd ő is elindult. Még soha senki nem beszélt vele így.
  Ezt a napot követően jótékony változás következett be Szolóra és Aminika részéről. A rettegett gyom befejezte a játszadozásait, nem incselkedett tovább egyikükkel se. Persze csak egy ideig. Lumierrel viszont cseppet sem volt kedves, ahol tudott keresztbe tett neki. Föci órán megdobálták Bennel együtt papírfecnikkel, eltüntették a tolltartóját stb. Lumi sokat ordibált velük, többször is kiosztotta őket. De nem bánta meg amit tett, mert Ami és Szoszi nagyon hálások voltak neki, főleg Szolóra. Pár hét alatt jó barátok lettek, a titok pedig nem szivárgott ki egészen május végéig.
  Ekkor történt ugyanis, hogy tesi óra utáni szünetben Flammi egyedül maradt az öltözőben. Ekkor odatelepedett hozzá Rubrika. Ő egy magas, rövid tűzvörös hajú csaj volt. A ruháit mindig az utolsó divat szerint viselte, a hosszú körme és a szája ugyanolyan élénk piros színben virítottak mint a haja. Ő is a 9/c - be járt, de évégén megbukott több tantárgyból is, így most idén is Aminika osztálytársa.
- Csá! - köszönt Flamminak.
- Szia!
- Mit csinálsz? - kérdezte.
- Semmit épp indulni akartam, most lettem kész. - felelte Flammi amint a vállára kapta a táskáját.
- Még mielőtt elmennél kérdezhetek valamit? - tette fel óvatosan a kérdést Rubrika.
- Persze.
- Nem tudod, hogy Aminikának tetszik - e most valaki? - tudakolta kíváncsian.
Flammi itt erősen elgondolkozott. Most mit mondjon? Hazudni nem akart, de nem mondhatja el az igazságot sem. Egyáltalán honnan tudja Rubrika, hogy tetszik Aminak valaki?
- Hát... Éppenséggel van valaki aki igen. - bökte ki végül.
- Ki? Kicsoda? - támadta le Rubri.
- Azt nem mondhatom el. - sütötte le a szemét.
- Jaj mond már el légyszi! - könyörgött a lány.
Aztán addig addig nyaggatta míg végül kinyögött Flammi valami olyasmit, hogy valami másik suliból van egy másik srác, de nem tudja ki az. Ezen a csodás információn kapva Rubrika kifaggatta Amit is, aki nagy nehezen, de elmondta az igazságot. De bosszúból amiért Flammi kikotyogta, hogy tetszik neki valaki, ezért elmesélte azt is, hogy kik jöttek be Flamminak régebben. Aztán Rubrika is bevallotta, hogy Fox szerinte is jó pasi. Flammi és Ami még aznap összevesztek emiatt az egész  miatt és nem szóltak egymáshoz egy jó ideig. Végül is aztán kibékültek, de ezt követően következett a végkifejlete az egész évnek: az osztálykirándulás.
  Gyönyörű napsütéses júniusi napra ébredtek a 9/c - s diákok, igazi kirándulóidő volt. Busszal mentek egy forgalmas nagyvárosba, Verendára. A járműben Szoszi Flammival, Éndzselin Amival ült, Lumier pedig jól elvolt Zennel és Szilefinnel leghátul. Az első hely ahová az osztály ellátogatott az az állatkert volt. Az 5 lány és a 2 fiú egy csapatban keltek útnak, akárcsak a többi helyen is. Lumier vezette őket, közrefogva a 2 sráccal, mögöttük Szolóra és Flammi haladt és végül Éndzsi és Aminika zárta a sort. Rengeteg vadállatot néztek meg: hosszú nyakú zsiráfokat, hatalmas medvéket és oroszlánokat, aranyos kis majmokat, papagájokat és még sok más madarat is. De Ami valami különös dolgot vett észre. Valaki követte őket. Pontosabban valakik. Nem szorosan a sarkukban jártak, csak messziről, óvatosan közelítették meg őket, hogy ne legyen túl feltűnő. A lány többször is hátrafordult és a távolban mindig csak két embert látott: Rubrikát és Foxot szorosan egymás mellett. Kéz a kézben mintha csak összenőttek volna.
- Mi folyik itt? - gondolta magában bosszúsan. - Rubrika! Te álnok kígyó! Az meg még, hogy hagyja magát neki!
A hányinger kerülgette a látványtól. Fox végre talált valakit aki belement az undorító kis játékaiba. Úgy megtudta volna ölni egy pillantással mindkettőjüket! Tök jól illenek egymáshoz, két sötét!
  Az állatkert után következett a cseppkőbarlang. Itt kettes csoportokra oszlott az osztály. Aminika Éndzselinnel maradt, így fedezték fel a cseppkőmatuzsálemek hatalmas rejtekét. Egymást támogatták a csúszós lépcsőkön, a nedves átjárókon. Éndzselinnek eddig nem tűnt fel, hogy miért olyan szomorkás az ábrázata a barátnőjének, de lassan leesett neki a tantusz. Ugyanis előttük haladt Fox és Rubrika szorosan egymás mellett.
- Karolj már belém! - súgta oda a szőke srác Rubrinak.
- Oké! - teljesítette a kérést nevetve.
Végig hátrapillantgattak Amira és jókat kacagtak rajta. Aztán látva a lány féltékenységgel lángoló haragját még jobban összebújtak.
- Ezek meg mikor melegedtek így össze? - kérdezte halkan Éndzsi.
- Nem tudom, de felfordul a gyomrom tőlük. - morogta Aminika.
- Nekem is. Visszataszító jelenség mind a kettő, hát még így együtt! Élvezik a helyzetet nagyon úgy látom.
- Ja, csak kerüljenek a kezem közé! - sziszegte mérgesen.
- Hívom a maffiát, ami sok az sok! - tette a füléhez a telefonját Éndzsi. - Haló? A kendori maffia?  Igen, van itt két célszemély akiket sürgősen el kell tennünk láb alól! De tiszta munkát várok ám, nem maradhat semmi árulkodó nyom! A személyleírást elküldtem az ügynökeimmel.
De hiába próbálta akárhogy felvidítani Amit, az csak szomorú és dühös maradt. Ugyanígy hiába igyekeztek lassítani vagy lemaradni a turbékoló gerlepártól, azok is kisebbre fogták a lépteiket velük együtt. Mindig mindenhol ott voltak az egész kirándulás alatt Aminika közelében.
  Éndzselinen kívül csak még az éles szemű Lumiernek tűnt fel a dolog. A hatalmas igazságérzete nem engedte szó nélkül hagyni ezt.
- Fox csak amit szeretné idegesíteni, Rubrika meg egyébként nem is érdekli. - gondolta.
Az étteremből kifelé menet észrevétlenül elvált Szilefintől és Zentől, majd az egymás nyakán lógó két majom elé vágott.
- Jól szórakoztok mi? - húzta fel finoman ívelt szemöldökét, amitől a tekintete még ellenszenvesebbnek látszott.
Azok nem szóltak semmit csak egymásra nevettek, majd elszaladtak, mint két ovis.
- Már csak két szarv kéne a fejetekre és tökéletes ördögök lennétek. - suhant át rajta a gondolat. - Ezt még megkeserülitek!
  Egészen a nap végéig Ami sarkában maradtak még amikor leszálltak a buszról akkor is. Az iskolaudvaron rendkívül hosszasan búcsúzkodtak el egymástól, mintha soha többé nem találkoznának. Természetesen közvetlenül Aminika előtt, hol máshol. A színjáték megkoronázásául még Fox lehajolt a lányhoz és megölelte, hogy megpuszilhassák egymást két oldalról. De nem egyszer vagy négyszer! Ami fuldokolt tehetetlen dühében undorral keveredve, hogy alig bírt hazatámolyogni. Egész úton azon gondolkozott, hogy most már biztosan összejönnek. Újra és újra felvillantak előtte a nyálas képek, ölelkezések, a kárörvendő mosolyaik, a gyomorfogató szerelmes pillantásaik.
- Á! Kész, ezt nem bírom tovább! Beleőrülök ebbe! - szedte gyorsabban a lépteit, könnyes szemekkel. - Így nem lehet élni! Nem, nem, nem!
Alig várta, hogy beérjen a szobájába. A szülei hiába kérdezgették, nem mondott semmit. Egyenesen az emeletre szaladt, magára zárta az ajtót és az ágyára borult. A hófehér párnáját könnyek zuhataga áztatta át. Most végre úgy istenigazából sírhatott. Most nem láthatja senki. A legszerencsétlenebb embernek érezte magát a világon. Sőt még annál is szerencsétlenebbnek. Tiszta szívéből gyűlölte Rubrikát. A tűzvörös haját, a vigyorát, a dobhártyaszaggató nevetését. De még talán nála is jobban gyűlölte Foxot. Rengeteget sírt már miatta. Ennyire megutálni valakit egyik napról a másikra? Lehetséges? Az hát! Nem fogja szeretni és védeni többé. Minden egyes idegszálával meg fogja vetni. Végérvényesen. Többé nem fog szeretni senkit. Ez olyan biztos, mint ahogy a nap felkel reggel és este lemegy. Már tudja, hogy hová vezet ha az érzéseit vállalja. Megtanulta a leckét egy év alatt. Csak egyet akart, mégpedig azt, hogy Fox ugyanazt kapja vissza amit ő tőle kapott. Legyen valaki akit nagyon szeret és ridegen utasítja el, majd játszadozzon vele naphosszat kénye - kedve szerint. Igazán megérdemelné. Már az öngyilkosság gondolata is felmerült benne. Úgy se szereti őt senki, nem kell senkinek se. Még a szülei is utálják, mert hét tantárgyból áll bukásra és már csak egy hét van az iskolából. Egészen biztos, hogy megbukik. Senkinek nem hiányozna. Sőt mi több a legtöbb osztálytársa még örülne is a halálának. Főleg Fox. Ha valaki ő biztos jót röhögne rajta.
  A hétvége szörnyű lassan telt, ugyanezekkel a gondolatokkal. Fikkeren elmesélte közbe Szolórának és Flamminak, hogy miért is volt olyan feszült a kiránduláson. Szoszi rendesen kiakadt, a billentyűzetet verte dühében és megígérte, hogy a pokolra küldi az egész bagázst Ami után, ha öngyilkos merészel lenni. Nagyon aggódott érte, hogy valami kárt tesz magában.
  Ugyanígy volt Éndzsi és Lumi is, de a legjobban még is Flammi volt letörve. Magát okolta az egészért. Hiszen ha ő nem említi meg Rubrinak, hogy Aminak is tetszik valaki akkor ez az egész nem történt volna meg. Ő az oka mindennek. Ha nem járt volna el a szája most minden másképp lenne. Ha Aminika valami kárt tesz magában azért is ő lesz a felelős. Utána ő lesz öngyilkos. Mardosni fogja a lelkiismeret amíg él. Ő is sokat sírt otthon, senki nem tudta megvigasztalni. Nem is evett egész nap, pedig ez nála nagy szó, ha ő nem eszik. Aludni is nagyon nehezen aludt el, mert folyton fojtogatta a bűntudat.
  Hétfő reggel mind az öt lány a vérbosszú gondolatával ébredt. Csak kerüljön a szemük elé Fox meg a kis barátnője azt is megbánják, hogy a világra jöttek! De a rókaszemű nem jött iskolába. Az öt barátnő reggel összetolták az első óra előtt a széküket és így beszélgettek. Mögöttük Roxan a padon feküdt és alvást színlelt, de valójában hallgatózott. A lányokat ez most nem érdekelte, kisebb bajuk is nagyobb volt annál, mint hogy vele foglalkozzanak. Úgy is tudja már azt, hogy mi folyik itt mindenki még ha nem is mondják.
- Úgy látom nem akarja idetolni a képét... - állapította meg Lumier.
- Tuti, hogy megöltem! Én a hétvégén úgy elátkoztam szerintem tuti, hogy meghalt! - mondta kárörvendően Szolóra.
- Köszi Szoszi! - ölelte át Aminika. - Imádlak!
A többiek csak megdöbbenve néztek rá. Ilyet mondani mikor még pár napja, hogy védte és hogy szerette! Egy egész éven keresztül! Ez még Szolórának is sokk volt. De legbelül persze örültek, hogy végre rádöbbent, hogy mekkora barom is az a gyerek. Ezt követően a válogatott kínzási és gyilkolási módokat beszéltek meg. Ami megfogadta, hogy nem lesz öngyilkos és azt is megmondta, hogy nem haragszik Flammira. Így ismét helyreállt a béke. Az év hátralevő részében Rubrika és Fox persze ugyanúgy egymásra voltak tapadva mint két papucsállatka párzás közben. Persze idén szeptemberben már nem is nagyon beszéltek egymással csak amikor Amival egy osztályba jártak.


 Komizzatok ha azt akarjátok, hogy folytassam! Nyugodtan megírhatjátok azt is, hogy mi tetszett vagy mi nem, mert kíváncsi vagyok a véleményetekre!