7. rész 2/1

Köszönöm az eddigi hozzászólásokat, nagyon jól estek! :)) Most egy ideig sajnos nem fogok új részt hozni, mert kikapcsolódni megyek egy pár napra addig is bírjátok ki. Ez a mostani egy fél fejezet lesz a másik felét valamikor a jövőhét végén hozom majd, de még így is elég hosszú lett. Itt az új rész remélem tetszeni fog: 

Élő játékszerként 1/2

- Na Ami tudtál beszélni vele? - tudakolta Éndzselin az első óra előtt barátnőjétől.

A lány szomorú hangon ezt felelte:

- Nem sajnos nem válaszolt, sőt mi több le is tiltott. 

- Hogy mit csinált? - döbbent le Flammi.

- Letiltott? Büdös köcsög, hogy merészelte! - csapott az asztalra ingerülten Szolóra.

- Milyen ember az ilyen? - tette fel a kérdést bosszús hangon Éndzselin. - Elhalasztja élete nagy lehetőségét!

- Tudtam én, hogy nincs esélyem nála. - lógatta az orrát Aminika. - Most csak jól magamra haragítottam.

- Jó lehet, hogy nem fikkeren kellett volna ráírnod, de akkor is szemétség volt tőle, hogy letiltott. - állapította meg Flammi.

- Én nem értem mi baja veled, vagy éppen velem. Majd megkapja tőlem a magáét, majd én letiltom, de úgy, hogy többet nem szólal meg! - dörzsölgette a tenyerét Szoszi. - Már úgy is nagyon a bögyömbe van!

- Ne, ne bántsd! - tiltakozott Ami.

- Pedig megérdemelné. - morogta. - De jól van nem bántom.
  Teltek múltak a napok az októberből november, majd fagyos december lett. Ez alatt az idő alatt Fox sem restelkedett: folyton azon agyalt vajon miként ugraszthatná össze Szoszit az új barátaival. Aminika pedig remek aduász volt a kezében. 

Ami és Szoszi a két jó barátnő szokás szerint egymás mellett ültek az ablak felőli padsor 4. padjában. Fox és a haverja a kávébarna hajú, hófehér farkasvigyorú, fenyőzöld szemű Roxan velük átellenben ültek a középső padsor 4. padjában. Magas, vékony testalkatú, középkorú és kicsit szórakozott ember tanította nekik a történelmet. Hadonászva szónokolt mindenféle harcokról és csatákról. Ezek a két lányt egy kicsit sem érdekelték, semmit se fogtak fel belőlük, de azért szorgosan körmölték a füzetükbe az évszámokat és a neveket. 
- He, szóljál már Szolórának. - bökte oldalba a szőke srác a padtársát.
- Minek? - kérdezte suttogva Roxan.
- Majd meglátod csak csináld! - utasította az.
- Luszita, Luszita! - szólította gúnyos hangon. 
- Jaj mit akarhat már megint ez az elmegyógyintézeti alany? - kérdezte magától a lány majd a szomszéd padra szegezte szúrós pillantását.
A két jómadár eszelősen vigyorogtak rá, tisztára olyan fejük volt, mint akik szívtak valamit. Le se tagadhatták volna egymást  még a tekintetükből is ugyanolyan rosszindulat sugárzott, amitől Szoszit a hideg lelte.
- Mi bajod? - meredt Roxanra.
Az nem válaszolt, helyette a mellette ülő kezdett el úgy integetni, mint ahogy a szépségkirálynők szoktak. 
- Ez beteg. - integetett vissza a fejét csóválva Szolóra.
Látta ezt ám Aminika is. Fox direkt úgy rendezte, hogy amikor oda figyel akkor induljon az akció. Úgy nézett Szoszira mintha szemmel fel tudná falni, még a szája szélét is megnyalta.  Aminak se kellett több, a féltékenység dühös vadállatként tépte szét önuralma láncait. A padra bukott, arcát kezeibe temette, hogy ne lássa mi történt. Nem akart hinni a szemének. Jól ismeri ezt a nézést. Nagyon fájt neki, hogy nem ő az akire így néz hanem valaki más. De pont Szoszi? Miért, miért teszi ezt vele?
  Szolóra nem értette, hogy mi van, Fox pillantása csak még jobban megrémítette. Mi a frász ütött ebbe a gyerekbe? Nem bírta sokáig a farkasszemnézést, gyorsan elkapta a tekintetét. Undorító ahogy ez a pali tud nézni. Észrevette, hogy Aminika a padon megsemmisülve fekszik. Az arca vörös volt  mint a főtt rák.
- Ami mi van veled? Baj van? - kérdezte kétségbeesetten. - Te sírsz? Ne sírj, nincs semmi baj!
De a lány nem válaszolt. Szolóra finoman rázni kezdte a vállat, hogy végre figyeljen rá. Nem sírt, de elég közel volt hozzá, úgy hogy inkább nem mondott semmit. 
- Mi a gond? Hallod? Mondj már valamit!
 Villámcsapásként csapott Szosziba a felismerés. Rájött már mi baja a barátnőjének. Ez a gondolat rendkívül feldühítette. Ez szándékosan történt így, nem véletlen. Fox te utolsó féreg! Mérgesen pillantott a szomszéd padba és az elmélete tanúbizonyságot nyert. A szőke és a barna srác jót röhögtek rajtuk. Jól szórakoztok mi? Szét tudta volna őket tépni egy szempillantás alatt, főleg Foxot. De nem tehette. Nem bánthatja, mert azzal megint csak Aminak okozna fájdalmat.
  Ezt követően a róka szemű igen gonosz módon folytatta erkölcstelen játékát. Folyton Szolóra közelében maradt árnyékként követte őt, vigyorgott rá, beszélni próbált vele. Közben élvezettel nézte végig, ahogy Aminika kiakad. Ellenben egész másképp viselkedett ha a 3 lány nem volt vele: sértegette, dobálta és egyéb módon bosszantotta a haverjaival. Szoszi napról napra idegesebb és kedvetlenebb lett, mert nem tehetett az egész ellen semmit, csak próbálta messziről elkerülni Foxot. De a fiú, hogy még jobban elbizonytalanítsa őket Aminikára is mindig rámosolygott, ha Szolóra nem volt valamilyen oknál fogva a közelében.
  Közeledett a félév, mindenki igyekezett belehúzni még a szükséges tantárgyakból. Az utolsó előtti óra fizika volt. Ráérősen csomagolt Szoszi szokásához hűen. Aminika és a másik két barátnője előre mentek mondván, hogy majd az ajtóban megvárják. Felkapta a a táskáját és elindult. Fox utána ment. Eddig azt figyelte, vajon mikor lesz már kész. Szoszi szándékosan nem iparkodott, bízva abban, hogy megunja a várakozást és eltakarodik végre a fenébe. Csalódottan vette észre, hogy nem így történt. Azon gondolkozott vajon hogyan vakarhatná le magáról ezt a kis piócát. Valaki a nevén szólította:
- Szolóra gyere csak ide! Ezt nézd!
Stelli volt az. Mérhetetlen megkönnyebbüléssel lépett a padjához. Ezt neked Fox! Remélte, hogy így lerázhatja végre. Stelli egy szép rajzot mutatott neki. 
- Ezt Mina csinálta rólad! Ugye milyen jó lett? 
- Igen szerintem is nagyon jó. Tökre élethű lett. - vette kezébe a papírt.
Közbe a szeme sarkából figyelte Foxot, hogy kiment már - e. De a fiú nem tágított. ÚGy gondolta megvárja amíg megszemléli a műremeket, addig ott állt mögötte. Nem mert hátranézni, de érezte a hátán az égető tekintetét. 
- Na megyek mert már kint várnak Amiék. Sziasztok! - köszönt el.
Ahogy elindultak volna, amikor a követője egyszer csak hirtelen előtte termett. Széles vigyorra húzta a száját úgy, hogy kilátszott minden foga. Szolóra értetlenül nézett rá. Aztán Fox a bosszús Aminikára pillantott, a képébe nevetett, majd sarkon fordult és elment. 
- Ez meg mit szívott már megint? - kérdezte Éndzsi.
- Ajj, miért nem bír már békén hagyni? - Én ezt már nem bírom! - tűrt a hajába idegesen Szolóra. - Állandóan a nyomomban van, nem tudom lerázni az Istennek se!
- Észrevettük, hogy most is megvárt. Direkt csinálja, élvezi nagyon most is, hogy kiröhögött! Undorító egy alak. - mondta fintorogva Flammi.
- Nekem mennem kell ebédelni! - jutott eszébe Szoszinak. - Majd latin után találkozunk! - és sietve útnak eredt. 
  Közben a kérdések csak úgy röpködtek a fejében. Vajon mit akarhat Fox ezzel elérni? Miért nem hagyja őt békén? Mit ártott ő neki? Mivel érdemelte ezt ki? És Ami? Semmi rosszat nem tett ő sem, azonkívül hogy beleszeretett. Már nagyon unja ezt a hülye játékot. Az a féreg csak egy eszközként használja fel őt, hogy féltékennyé tegye Aminikát. Egyébként meg utálja. De nem árthat neki, mert ha jól behúzna naki egyet, akkor megint csak a barátnőjének okozna vele fájdalmat. Ezt  pedig semmiképpen se akarta. Hiszen ez a gyerek pont azt szeretné elérni, hogy összevesszenek miatta. De ő nem fogja megadni neki ezt az örömet. Inkább lenyeli a büszkeségét és tűri, hogy megalázza, ha ez az ára annak, hogy ne haragítsa magára Amit.
  Aminika bement az ötös terembe a latinosokhoz. Nem volt ott egy teremtett lélek sem, de a táskák árulkodtak arról, hogy itt bizony óra lesz ha vége a nagyszünetnek. A lány igen bosszús kedvében volt, nem találta a helyét. Fel alá járkált a teremben és a fülhallgatóján zenét hallgatott. 
Ezt hallgatta :)
Fox ismét a képébe nevetett. Bizonyára bejön neki Szolóra, látszik rajta, rá van írva. Szoszi is totál ki van akadva, szegény. Tudta, hogy az a srác nem normális, de nem érdekelte. Akkor is szereti és ez ellen nem tud mit tenni. De miért kell ennek ennyire fájnia? Majd meghasad a szíve. És miért mosolyog rá mindig ha nem is kell neki? Miért játszadozik vele? Miért? Azt kívánta, bár sose találkozott volna vele. Akkor most nem kéne ennyire szenvednie. 
  Szoszi benyitott minek hatására Ami kicsit összerezzent. Kivette a fülest a füléből.
- Hali! - köszönt Szolóra, majd ledobta a táskáját.
- Szia! Kell nektek kréta? - kérdezte Aminika.
- Dehogy kell! - legyintett.
- Jó akkor eldugom a virágcserépbe. - cselekedett. - Jót tesz a növényeknek.
- Ja, egészséges nekik. Nekünk úgy se kell, majd Sarkadi kiküld valakit, hogy hozzon addig is megy az idő. 
Itt egy kisebb csönd telepedett rájuk. Majd Szolóra felsóhajtott:
- Én ezt már nem bírom. Ez a gyerek komolyan már az őrületbe kerget. Miért nem bír leszállni rólam?
Miközben ezt mondta hosszában kifeküdt a tanári asztalra, úgy hasalt ott, mint aki épp az utolsó szavait leheli ki. Barátnője feszülten tördelte a krétát, majd a kukába dobálta.
- Mert tetszel neki azért.
- Jaj, dehogyis! - sipította. - Csak azért csinálja, mert látja rajtad, hogy féltékeny vagy. Egyébként meg ha nem vagytok ott akkor ugyanúgy szemétkedik, ahogy szokott csak előttetek teszi magát! Úgy meg tudnám fojtani egy csepp vízben! - idegességében már a asztalt verte.
- Nem hiszem én azt, hogy csak előttünk ilyen. 
- Pedig így van! Akkor ne hidd el! - kiabálta Szoszi. - Még ha úgy is lenne, hogy tetszem neki, akkor se kellene! Inkább járnék egy vízilóval még az is szebb nála. Sőt utálom, gyűlölöm amiért így bánik veled! Élvezi, hogy kínozhat. Ember egyáltalán az ilyen?
- Hát, nem tudom. Jól szórakozik rajtunk. De én tiszta szívemből kívánom neki, hogy kapja vissza ugyanezt valaki mástól. Érezze át, hogy milyen az amikor vele játszadozik valaki! - ekkor a táblába bokszolt egy hatalmasat, csak úgy döngött az egész terem. - Aúú!
- Jaj, mit csinálsz te bolond? - kelt fel az asztalról Szoszi. - Amiatt a kretén miatt nem kéne magadat is leamortizálnod!
Aminika a kezét rázta, hogy enyhüljön a fájdalom amit magának okozott.
- Bocs, én nem akarlak belekeverni ebbe. - szólt bűnbánóan.
- Ugyan már, te nem tehetsz róla és most már benne vagyok úgy is nyakig. - mondta halovány mosollyal az arcán a göndör hajú.
Másnap az osztályfőnökük közölte, hogy holnap új diák érkezik az osztályba. Most költöztek ide Kendorra, ennyit lehetett még az új jövevényről tudni.
- Vajon milyen lesz az új osztálytársunk? - kérdezte a buszon Éndzselin Flammitól és Szolórától.
- Hát gőzöm sincs. De biztos rendes akár fiú, akár lány. - vélekedett a göndör fürtös.
- Majd kiderül. - mondta Flammi. - Azt mondták bioszos lesz.
Mögöttük egy kis termetű, de annál csinosabb lány kapaszkodott. Vállig érő barna hullámos hajat viselt. Meglepett csokibarna tekintete elárulta, hogy nem hagyták hidegen az előbb hallottak. 
- Ami azt mondta fikkeren, hogy Fox mostanában nagyon rád van kattanva. - nézett jelentőségteljesen Flammi Szoszira.
- Igen direkt csinálja, élvezi, hogy féltékennyé teheti Amit és közben engem is szívathat... De minket úgy se tud összeugrasztani, már megbeszéltem Amival ezt a dolgot. 
- Nem is ér annyit, hogy miatta összevesszetek. Egy akkora barom, hogy az már fáj, hogy lehet valaki ennyire rohadék nem tudom. - mondta ingerülten Éndzsi.
- És ezzel csak Aminak okoz fájdalmat és komolyan mondom még élvezi is. - fűzte hozzá Flammi.
- Fú, de meg tudnám fojtani! - ráncolta össze mérgesen a szemöldökét Szolóra. - Amúgy mindig Ami előtt mosolyog rám meg minden, egyébként meg folyton beszólogat, ha nem vagytok ott. 
- Undorító egy gyerek. - fintorgott Flammi.
- Az. - bólintott Szoszi. - Szerintem bármit megcsinálna csak, hogy féltékenyebbé tegye szegényt. 
- Csinálja, csinálja egyszer felforr az agyvizem és neki megyek! - szólt dühösen Flammi.
- Ki fogja készíteni Amit. Meg téged is. - állapította meg Éndzselin.
- Amúgy csütörtökön már olyan ideges lettem az egésztől a múltkoritól, hogy engem használ fel arra, hogy féltékennyé tegye, hogy rossz ebédjegyet adtam be a menzán. Aminak is mondtam, hogy mit csinált és ő is mondta, hogy látta. Ő meg olyan ideges volt, hogy beleöklözött a táblába. Én meg a padot vertem. - mesélte Szolóra.
- Azt mondom ki fogtok készülni. - ismételte Éndzsi.
- Még szerencse, hogy nem volt benn senki, mert latin előtt volt. - folytatta a göndör hajú. - De én nem hagyom, hogy kikészítsen!
- Jól teszed. - helyeselte Flammi. - A barátság sokkal fontosabb.
- Remélem azt Ami is belátja. - mondta Szoszi.
- Persze, tudja ő is. - szólt Éndzselin.
  Az osztályteremben nagy volt a zsivaj, mindenki a padtársával társalgott. Egyszer csak kinyílt az ajtó és belépett rajta egy alacsony lány. A járása kecses volt, maga a megtestesült elegancia. Hosszú szárú fekete csizmát, tintakék farmert, egy szép kék zsabós blúzt és egy fekete válltáskát viselt. Vállig érő selymes barna haját kiengedve hordta. Ezt a karcsú megjelenést még meg is koronázta egy szív alaki száj mosolya és két finoman ívelt szemöldök. De egy dolog még se illett a bájos vidámsága mellé ez pedig az élénk tekintete volt. Azok a csokibarna szemek, mintha külön életet éltek volna, olyan tekintélyt parancsolóan mérték fel a termet. Volt bennük valami megmagyarázhatatlan. A három lányos egyszerre futott végig a szörnyű felismerés: Ez az a csaj aki a buszon mellettük állt!