3. rész

Köszönöm szépen az eddigi hozzászólásokat nélkülük nem folytattam volna. Ha szeretnétek, hogy folytassam akkor jelezzétek komiban! Itt az új rész:

Az ismeretlen útitárs

 Egész másképp indult a reggele a 16 éves Astrin Puernek. Szokás szerint megint késében volt.
- 7: 30, te jó isten 10 perc múlva indul a buszom! - gondolta amikor az órájára nézett. - Nem akarok az első nap elkésni!
Még gyorsan megivott egy pohár kakaót enélkül nem indulhat el. A hűtőhöz rohant, kivette a tízóraiját és egy elegáns mozdulattal a táskájába hajította. Reggelizni már nincs idő, bérlet megvan, kulcs megvan. Sietve felhúzta a fehér sportcipőjét, a válltáskáját magára kapta és már rohant is. 
  Szép környéken laktak az Arany ember úton egy nagy fehér családi házban. Puer kutyája Bundás, a nagy fekete óriás snaucer épp az ajtóban feküdt. A fiú nem vette észre és felbukott benne. Az nyüszített egyet és felállt, a srác pedig úgy elterült a kövön, mint egy partra vetett fóka. Jajgatva próbált feltápászkodni:
- Aú! Basszuskulcs! Ezt nem hiszem el! Bundás neked is ilyenkor kell az ajtóban lenned!
A kutya szomorúan nézett rá nagy barna szemeivel, majd elkezdte nyalogatni.
- Ne, ne nyalogass! Bundás! Rossz kutya! Szállj le rólam! Nem szabad! - ordította és nagy nehézségek árán, de sikerült leszednie magáról.
- Tiszta nyál lettem! Nekem erre nincs időm! - bosszankodott majd újra futásnak eredt.
Kiérve az udvarukról érezte, hogy egy kicsit lengén öltözött. Fűzöld pólót és hamuszínű halásznadrágot viselt. A buszmegálló nem volt túl messze a házuktól szerencsére még épp időben odaért. A nagy sárga színű jármű már a helyén állt indulásra készen az autóbusz-állomáson. Rengeteg embert látott rajta, többségében középiskolások lehettek. Hely nem volt, ezért egy fekete kapaszkodót fogott meg és várta, hogy elinduljanak. Mély levegőket vett, mert elfáradt a maratoni futásban.

 Luszita Szolóra is a buszon utazott. Egykedvűen figyelte az elhaladó házakat és üzleteket, az ablakon keresztül. Világoskék pólót, lila nadrágot és egy lila virágos nyakláncot viselt. Göndör barna haját copfban fogta össze. Körülnézett, hogy lát - e valaki ismerőst, de nem talált senkit. Fura, hogy most egyedül utazik, általában mindig van útitársa reggelente. A tegnapi esése után még mindig fájt a lába, kicsit sántított is. A fején is volt egy kis lila folt, de az alapozótól nem látszott annyira.
 Hirtelen a semmiből egy macska ugrott a busz elé. A sofőr gyorsan a fékre taposott. Az állat sértetlenül megúszta, de a fékezés ereje nagyot rántott az utasokon. Szolóra túlságosan el volt merülve a gondolatai tengerében és nem tudta magát megtartani. Elengedte a kapaszkodót és egyenesen a mögötte álló barna hajú srác ölébe zuhant.
- Jajj bocsánat! - csicseregte ijedten és feltápászkodott a fiú mellkasáról majd szembefordult vele.
- Ugyan semmi gond, szóra sem érdemes! - mosolygott rá kedvesen. - Nem ütötted meg magad? 
Szoszit egy pillanat alatt lenyűgözték a barátságos mazsolabarna tekintet és az aranyos mosoly.
- Milyen helyes! - gondolta magában.
Vagy egy fél perc telt bele mire valami választ tudott kinyögni:
- Persze, jól vagyok. - nevetett zavarodottan.
De Puert se hagyta hidegen a lány.
- Hosszú fekete szempillák, ragyogó szürke szemek és édes mosoly. Végre egy szép csajjal hozott össze a sors! - szemlélte végig elégedetten Szoszit. 
- Akkor jó. Veszélyesek ezek a buszok.
- Ja veszélyesek. - helyeselte a göndör loboncos teremtés, mert nem jutott eszébe semmi értelmes hozzáfűznivaló.
A veszélyes szó hallatán megszólalt a fejében egy kis hang: Vigyázz, nem ismered lehet, hogy nem tiszta szándékú alak!
Ez a gondolat egyszersmind kijózanította, megfontolttá és óvatossá tette. Korábban sokszor vágták már át, visszaéltek a kedvességével. Tudta, hogy nem adhat ki magáról semmi bizalmas infót, még akkor se, ha aranyosnak tűnik a srác. De a női megérzése, amire eddig mindig sikeresen hagyatkozhatott, azt súgta, hogy Puer nem egy rosszindulatú személy.
- Egyszer még egy buszbalesetben fogok meghalni én érzem... - humorizált a mazsolabarna szemű.
- Ne fesd az ördögöt a falra. - mondta a lány.
A hangjában most már több magabiztosság csengett, mint az előbb.
- Látsz te nálam ecsetet meg festéket? - kérdezte a szemöldökét húzogatva.
- Nem, de tudom, hogy vagy nálad! - szólt miközben szürke tekintetében nevetés bujkált.
- Á, most lebuktam! - adta meg magát Puer mesterien színészkedve. - Megkérdezhetem, hogy te melyik suliba jársz?
- Az Alma Máterbe. - válaszolta kicsit gyanakodó hangon Szolóra. - És te?
- Én is oda. - mosolygott. - A 10/a - ba.
- Még csak tizedikes? - csodálkozott jól láthatóan a leányzó. - Kajak legalább egy évvel idősebbnek gondoltam magamnál.
- És te melyik osztályba jársz? - érdeklődött Puer.
- A 10/c - be.
- És bioszos vagy, vagy tesis?
- Bioszos. - mondta megrebegtetve hosszú szempilláit. - És milyen a humán tagozat?
- Jó, csak sokat kell tanulni. De inkább ez, mint mondjuk a biosz, azt utáltam világéletembe. - fintorgott nevetve a fiú.
- Én meg humános nem lennék az tuti, utálom az angolt, meg a humán tárgyakat se szeretem annyira.
- És azt, hogy mi akarsz lenni tudod már? - tudakolta kíváncsian.
- Halványlila ibolyaszínű gőzöm sincs. - vonta meg a vállát Szoszi. - Majd eldöntöm még ráérek vele, És te tudod már?
- Őszintén szólva fogalmam sincs.
- Akkor jó, határozott tervekkel teli emberek vagyunk. - jelentette ki vidám hangon Szolóra.
Beszélgettek még egy darabig az iskoláról és más általánosabb dolgokról. Mindkettőjüknek feltűnt, hogy végig egymás szemébe néztek, nem foglalkozva a külvilággal. A buszon tolongó gyerekekről, beteg öregasszonyokról és ráncos urakról nem vettek tudomást. A jármű 10 perc alatt a gimnáziumhoz ért, de ez az idő főhőseinknek csak néhány másodpercnek tűnt. Puer egészen az iskoláig újdonsült bioszos útitársával tartott. Furcsának találta, hogy eddig nem vette észre ezt a kedves csajt. Bent az épületben elváltak egymástól. Szoszi tesiórára baktatott míg a fiú infóórára ment. Egyszerre jutott eszükbe a villámcsapásként becsapódó gondolat: nem kérdezték meg egymás nevét! 
- Semmi gond, majd legközelebb. - futott át az agyán a fiúnak.
- Nem baj, majd legközelebb feltétlenül megkérdezem. - gondolta öltözködés közben a lány.
Lumier nagyon gondterheltnek látszott és ez a többi barátnőjének is rögtön feltűnt.
- Valami gond van Lumi? - fordult hozzá aggódva Éndzselin miután felöltözött. 
- Hát ami azt illeti van. - sóhajtotta a megszólított egy padon ülve.
- Na akkor ki vele gyorsan, mindent hallani akarok! - támadta le Flammi.
- Oké, elmondom. - kezdett bele a mesélésbe.
Töviről hegyire elmondta a reggel eseményeit. A hangja szomorúan csengett, amikor Manduláról beszélt. A többieket is nagyon megrendítette a kis hörcsög halála.
- A helyedben én tuti otthon maradtam volna! - szólalt meg együttérzően Szoszi is. - Nekem is van két kutyám ha ők meghalnának én abba bele is pusztulnék.
- Szegénykém... - ölelte át Éndzsi. - Ne szomorkodj miatta, ő sem örülne, ha látná, hogy így le vagy törve.
- Jó, oké. - erőltetett Lumi az arcára egy halovány mosolyt. - Tényleg jobban van már a lábad? - fordult Szolórához.
- Hát még egy kicsit sántítok rá, de annyira nem vészes. Én olyan szerencsétlen vagyok öcsém  ma reggel is ráestem egy srácra a buszon!
- Milyen srácra? - csillantak fel Flammi égkék szemei.
- Ami azt illeti nem volt csúnya mondjuk. - mosolygott sejtelmesen. - Velünk van egy évfolyamon azt mondta, hogy 10/a -s. 
- És, hogy hívják? - kíváncsiskodott Éndzselin.
- Na ez az amit pont elfelejtettem megkérdezni tőle! - sóhajtotta csalódottan.
- És, hogy néz ki? - tudakolta Lumier. - Lehet, hogy ismerem.
- Hát elég magas, legalább egy fejjel nagyobb mint én. Barna haja van és nagyon szép barna szeme. - szólt elérzékenyülten.
- Ez eddig bárki lehet szinte. Az a-ban sok ilyen srác van. Majd mutasd meg ha látod! - indítványozta Lumi.
- Oké, majd megmutatom.
- Össze kell hozzunk vele! Ez a sors keze volt, hogy ráess! - ujjongott Flammi.
- Jaj dehogy hoztok! Még azt se tudom kicsoda, nem is ismerem! Lehet, hogy a gyomok küldték rám, hogy szaglásszon utánunk. Én már bármit el tudok képzelni.
A gyomok sötét csapata 3 osztálytársukból állt: Vermisz Foxból, Köld Benből és Vold Roxanból. Csak ők hívták így őket, hogy mások ne tuják, hogy kikről beszélnek.
- Ja lehet, vigyázz Szoszi! Ugye nem mondtál neki semmit rólunk? - kérdezte kétségbeesetten a dióbarna hajú Éndzselin.
- Dehogy, nem vagyok hülye! Csak ilyen általánosabb dolgokról beszélgettünk Pl.: suli meg a csodálatos tömegközlekedés stb...
- Akkor jó. - nyugodott meg a lány.
- Én már látom magam előtt az esküvőtöket! Ugye lehetek én a koszorúslány? - kezdte a kombinálgatást újra Flammi.
- Jajj szállj már le a földre te kombinátor! - utasította rendre Szolóra. - Elmehetnél egy ilyen párösszehozó műsorba műsorvezetőnek!
- Párösszehozó műsorba!  - nevetett a meglehetősen új kifejezésen a másik 3 lány.
- Én nyelvújító vagyok, nem tudtátok? 
A lépcsőről egyszer csak egy rövid barna hajú szemüveges lány szaladt le hozzájuk az öltözőbe:
- Gyertek már itt van Penti!
Penti a testnevelés tanáruk volt.
- Megyünk! - kiabálta Lumi.